Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

A gazdaságvezetők káros tevékenysége nyilvánvalóan ismeretes volt. Az elkerülhetetlen személycserék mielőbbi megoldása érdekében június folyamán Budapesten rövidített könyvelői kurzust indítottak, megbízható szakemberek kikép­zése céljából. " K Ugyanekkor fokozni akarták az üzemeken belüli ellenőrzést is. Ezzel függött össze a megyei központnak az az utasítása, amely a gazdaságok­ban összehívandó népgyűlésekre akarta bízni a tisztviselők továbbalkalmazásának eldöntését."'' Nem tudjuk, hogy a tervezett népgyűlések megtartására sor került-e, de tény, hogy május második felétől történt néhány elmozdítás. 105 A szocializált gazdaságok vezetőinek jogkörét és feladatait alapvetően tehát a helyben maradásukat szabályozó F. K. rendelet és a gazdasági kényszer­helyzet szabályozta. Szükségszerű volt tehát, hogy az egyszemélyi vezetés, a fo­kozatosan kialakuló hivatali organizáció" 1 ' felelős irányításának gondolata mind jobban érvényesüljön. Ugyanekkor pártszervezetek híján a gazdaságok politikai vezetése is az intézők kezébe került. Mutatja ezt, hogy pl. május közepén La­tinca Sándor egy körrendeletben a gazdaságok vezetőit bízta meg a FÉKOSZ helyi szerveinek megalakításával, és ahol ez az alakulás meg is történt, ott a szervezet vezetője, vagy irányítója az intéző lett. los A gazdaság vezetésével kapcsolatos intézői feladatok három részre osz­lottak. Elsősorban meg kellett szerveznie a rábízott üzem működését. Munka­tervet kellett készíteni, amely magába foglalta az összes elvégzendő mezei mun­kát, az állattenyésztéssel kapcsolatos feladatokat és a háborús visszaesés miatt nagyon sürgőssé váló ingatlanfelújításokat. A munkák menetének megtervezése mellett gondoskodni kellett a szükséges munkaerő biztosításáról is. A végzett munkákról hetenként a főintézőségek, május végétől a körzeti gazdasági vezető­ségek útján jelentést kellett tenni a járási gazdasági felügyelőséghez. A forma­nyomtatványokon a kapások, a vetett takarmány, a szőlészet, az állatállomány és a pénzkezelési helyzetét érintő feljegyzéseknek volt helye. A rendszeres heti je­lentések mellett általában havonként kértek egy-egy összesítő feljegyzést is. A másik és a nagyobb munkát igénylő feladat a gazdaság pénzügyi veze­tése volt. A pénzkezelésre vonatkozóan több, egymást követő helyi utasítás is a rendelkezésünkre áll. Ezek alapján könnyen nyomonkövethetjük a gazdálkodás fejlődésének egyes állomásait. A már többször említett Ügyviteli szabályzat tervezettel együtt, annak mellékleteként készült egy feljegyzés az irodai ügykezelés, a számvitel és a pénz­kezelés megszervezésére is. Eszerint az irodai ügykezelés és a számvitel vezetése a gazdatiszt és a beosztott segédszemélyzet kötelessége lett volna. A pénzkezelést azonban a gazdatiszt mellé választott pénztárosra kívánták bízni. Járási szövet­kezeti vezetés még nem lévén, az egyes gazdaságok függetlenségéből következően a számvitelnek két részét, a gazdaságit, tehát a belső és a kereskedelmit, tehát a külsőt különböztették meg. A járási gazdasági és számtartási felügyelőség ki­alakítása után, minthogy minden kereskedelmi tevékenység az új járási szerv közbejöttével zajlott le, a számvitelnek a későbbiek során csak a belső, a gaz­dasági oldala maradt meg. A pénzszükséglet meghatározása és az utalványozás a gazdatiszt javaslatára a rendszeres, heti vezetőségi ülésen történt volna. A kro­nologikusan vezetett pénztárnapló rovancsolására is ilyen alkalmakkor került volna sor. Az adódó pénztári maradványok a házipénztári készletek kivételével minden alkalommal a megyei Központhoz kerültek volna, ugyancsak havonként fel kellett volna terjeszteni a pénztárnapló kivonatát is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom