Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

ténő kiosztását tervezték,

80 addig ez a hetényi gazdasággal kapcsolatban sohasem vetődött fel. Április 6-án, a szocializálás befejeztével a közös használatba vett uradalmak összterülete 48 929 k. hold 1520 n-ölet tett ki. A kerület magja az összbirtok 40 %-át kitevő mernyei uradalom lett, amelynek a járás, illetve a megye területén kívül eső tartozékait is a célszerűbb kezelés érdekében az igali járáshoz csatolták. Mint ismeretes, a szocializált gazdaságokra, megalakulásuk idején rendkívül nagy feladat várt - különösen a Dunántúlon. A hadieseményektől távol, békésebb viszonyok között biztosítaniuk kellett az egész ország, az éhező főváros és a harcoló Vörös Hadsereg ellátását. Ezt a nagy erőfeszítést a korábbi évek háborús termelése által kizsarolt mezőgazdaságtól várták. Az kétségtelen volt, hogy a kitűzött célok megvalósítását csak a rendelkezésre álló erők teljes koncentrálásával lehet elérni. Az ismert politikai meggondolások mellett ez volt a mozgatója annak a folyamatnak, amely az eredetileg önálló gazdasági egységként létrejött szocializált üzemeket fokozatosan akkumulálta, és egy-egy járást egy-egy viszonylag önálló nagyüzemmé fejlesztett. A gazdaságok szocializálásának időpontjában adva volt a már kialakult közigazgatási hierarchia, amelyet aztán a gazdasági szervek is követtek. A helyi, járási, megyei és legfelül az országos vezetés szükségképpen meghatározta a gazdasági egységek fokozatait is. Ennek megfelelően a legalacsonyabb szintet a helyi intézőségek jelentették. Ezekre épült rá a járási gazdasági felügyelőség, a megyei irányítást pedig a Kaposvárott székelő „Somogy megyei Földmívesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja" végezte. A gazdasági szervek hierarchiája azonban bizonyos fokig módosultan valósult meg. A közigazgatási szerkezet különböző szintjeinek viszonylagos autonómiája korlátozottabban érvényesült. Ennek egyebek között az volt az oka, hogy az igali járásban lezajlott szocializálások csak részben estek március 21-e előttre, a gazdaságok többsége április elején a XXXVIII. F. K. sz. rendelet alapján, az újonnan kinevezett járási gazdasági felügyelő, Biedermann Béla irányításával került társadalmi tulajdonba. Az átalakulás körüli bábáskodás már eleve utat nyitott annak az irányzatnak, amely a gazdasági demokrácia fokozatos háttérbeszorításával a centralizáció gondolatát juttatta érvényre. A korábban készült Ügyviteli szabályzat tervezetben szereplő direktórium létre sem jött,

80 helyét a jóval kisebb hatáskörrel felruházott bizalmi testület foglalta el. Az egyes gazdaságok belső ügyeinek intézése pedig a kinevezett intézők kezébe került, akik általában a járási gazdasági felügyelő utasításai alapján tevékenykedtek. Az igali járásban létrejött szocializált üzemek élén tehát a járási gazdasági felügyelő állott. Székhelyét nem a járás igazgatási központjában, hanem Mcrnyén, a járás szocializált birtokainak mintegy 40 %-át kitevő kegyesrendi birtokkomplexum jószágkormányzói lakában rendezte be. A központ ilyen megválasztása nem nélkülözte a szimbolikus jelleget. A birtokok összterületéből 40 %-os részesedés, a korábbi 110 éves egységes kezelés szükségszerűen tette Mernyét a járás nagyüzemi mezőgazdasága székhelyének. Ismeretes, hogy a Földművelésügyi Népbiztosság mindvégig adós maradt a szövetkezeti ügyrend és munkaszabályok megalkotásával,

8, a könyvelésre és a pénzkezelésre vonatkozó útmutatók is csak júniusban, illetve júliusban láttak napvilágot. Kézenfekvő volt tehát, hogy a már kialakult gyakorlatot vegyék át ideiglenesen.

88 Ez annál is könnyebben ment, hi-