Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése
szen a később nagy jelentőségre szert tevő járási számtartási felügyelőség munkatársai a piarista uradalom személyzetéből kerültek ki, és az ő elképzelésük alapján készült el áprilisban és májusban az alább még tárgyalásra kerülő két pénzkezelési utasítás. Az egykori uradalmak és a szocializált gazdaságok közötti ilyen módon megmaradt kapcsolat rövid időn belül jogilag és pénzügyileg is elismerést nyert. Április 29-én a Kaposvárott működő Központ engedélyezte, hogy a járási gazdasági felügyelő a volt tulajdonos zárolt folyószámláinak a terhére kiegyelenlíthesse a piaristák április i-c előtti tartozásait. 89 Ezt a hozzájárulást a későbbiekben valamennyi gazdaságra kiterjesztették. Ismeretes, hogy a szocializált nagybirtokok nem tartoztak a termelést biztostó bizottságok hatáskörébe, 90 így a gazdaságok munkájának biztosítása kezdetben teljes egészében a gazdasági felügyelő feladata volt. Különösen fontos volt ez a szerep a március 21-ét követő első időszakban. Az üzemvitel szempontjából nagyon fontos személyi ügyek intézése például elsőként nehezedett rá. Bár a Központ május közepén a tisztek kinevezési jogát kifejezetten magának tartotta fenn, 91 a rendelkezésünkre álló iratanyagból mégis úgy látjuk, hogy a kinevezéseket teljesen Biedermann intézte. A Központ távirati állásfoglalása áprilisban a személyi kérdések rendezésénél a pártszervezetek véleményét is kikérte, 92 ezek gyengesége, vagy éppen hiánya miatt azonban e ponton szinte teljhatalmat biztosított a járási felügyelőségnek. A politikai és személyi ügyek intézése mellett kezdetben a gazdaságok irányítása és ellenőrzése, a pénzügyi tevékenység felügyelete és bizonyos fokig végzése is a gazdasági felügyelő feladata volt. A későbbiek során jelentős szerephez jutó számtartási felügyelő kezdetben csak a felügyelőség egyik beosztott munkatársa volt. Szerepe és tevékenysége a könyvelés elvégzésére szorítkozott. A gazdaságokat érintő és foglalkoztató minden külső és belső probléma eldöntését a járási felügyelő tartotta fenn magának. A kiépült megyei és országos organizmus tevékenysége következtében azonban egyre nőtt a felügyelő hivatali megterhelése. A járási gazdasági felügyelőség nagyarányú megterhelését egyebek közt bizonyítja, hogy április elejétől augusztus közepéig 1992 db aktát iktattak. Ugyanekkor a járási közigazgatási hivatalnak erre az időre mindössze 1742 iktatmány jutott. Súlyosbította a helyzetet, hogy a felügyelőnek a közellátás növekvő gondjaival és egyre több panaszossal kellett foglalkoznia, és mindezek eredményeként akadozóvá, nehézkessé vált a felügyelőség tevékenysége. Elkerülhetetlenné vált tehát a szolgálati utak és viszonyok rendezése 93 és a hivatali ügyintézés differenciálása. E differenciálódás és a felügyelőség tevékenységének kettőssége következtében tehát a hatáskörök rövidesen megoszlottak. A politikai jellegű ügyek vitelét és a felsőbb szervekkel való kapcsolatot változatlanul a gazdasági felügyelő tartotta kézben, a belső tevékenység, a gazdaságok vezetése pedig fokozatosan a járási számtartási felügyelő, Horgas János kezébe került. Június közepétől pedig szinte minden gazdasági tevékenységet a számtartás irányított. Ezzel egyidőben fokozatosan kiépült a járási ellenőri szervezet is: első lépésként ideiglenes megbízatással járási juhászati felügyelőt neveztek ki. 9 ' 1 Ez a járási ellenőri szervezet azonban komoly szerephez nem jutott, feladatát az egyes gazdaságokban kinevezett, vagy a megyei, illetőleg országos hatóságok által delegált ellenőrök látták el.
