Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
10. A természetes szaporodás és a betelepülése mértéke (1720-1785)
10. A TERMÉSZETES SZAPORODÁS ÉS A BETELEPÜLÉSEK MÉRTÉKE (1720—1785) A magyar történeti irodalomban a legutóbbi időkig általános volt az a tendencia, hogy a török uralom idején bekövetkezett gazdasági leromlást azonosították a népesség pusztulásával. E kérdésnek az eltúlzá- sából következett az. hogy a XVIII. század során újabb és részletesebb adatok birtokában újra települt falvakról, gyorsan növekvő népességről kellett számot adni. A volt török hódoltsági területen 30—50 év alatt megkétszereződik, megháromszorozódik, sőt megnégyszereződik a népesség — a tanulmányokban. Mindenütt beköltözéssel és nagy mérvű természetes szaporodással magyarázzák ezt a kérdést. Természetes szaporodásból adódóan 10 ezrelékes évenkénti növekedés mellett 70 év alatt kétszereződne meg a népesség. Ha beköltözés van, akkor honnan és milyen arányban? A természetes szaporodás a kor viszonyai között milyen mértékű lehet? Ezeknek a kérdéseknek az elemzése már elmaradt. Valóban igen jelentős a XVIII. században a népességmozgás Magyarországon. de valahol (a nyugati, az északi megyékben) csökkenni kellene a népességnek. Ezt a kérdést a valóságnak megfelelően elemző tanulmányunk nincs. Például Vas megye népességszámának alakulásáról közöl adatokat Vörös Károly 1962-ben megjelent tanulmányában.52 Az összné- pességi adatok szerint 1697—1787 között 13,4 ezrelékes lenne az évenkénti természetes szaporodás ebben a nyugati megyében, amelynek népessége —- az eddigi feltételezések szerint — segítette a török megszállta terület benépesülését. Ha nincs elköltözés a megyéből, pedig természetesen van, a tanulmány utal is erre, még akkor is a kor viszonyai kőzett hihetetlen, elképesztően magas a természetes szaporodás mértéke. A példákat sorolhatnánk még. A népesedés alapján még a fény, a gazdagság, a jólét századának is tekinthetnénk a XVIII. századot. Ez elvezet bennünket történelmi tanulmányainkban jelentkező újabb súlyos ellentmondáshoz. Osztályharc, földesúri kizsákmányolással szembeni küzdelem, primitív munkaeszközök, alacsony életszínvonal, járványok az egyik oldalon — rohamos népességnövekedés a másik oldalon. Ezzel a népességnövekedési prosperitással egyedül állnánk Európában a XVIII. században. Tanulmányainkban a népességfejlődés kérdésében túlszárnyaljuk az angliai, a franciaországi, az itáliai, a svéd és a németországi területek népességnövekedését. Miért? Eddig eltúlozták a török korszak népesség- pusztító hatását, az adóösszeírásokra alapozott népességbecslések téves forráskritikán alapultak. Egységes képbe kellene fogni azt, amit a korszak gazdasági, társadalmi viszonyairól, életkörülményeiről és az ebből következő népmozgalmi viszonyokról a történeti demográfia újabban feltárt. Mit mutatnak a kutatási eredmények azokban az országokban, ahol a kedvezőbb történelmi körülmények következtében a népesség számára, a természetes szaporodás mértékére gazdagabb, pontosabb adatok állnak rendelkezésre. Anglia gazdasági fejlődése a legintenzívebb a XVIII. században az európai országok közül. A győztes polgári forradalom után fokozatö42
