Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)

6. A jobbágyháztartások összetétele

pességstatisztikai szempontból ezek is háztartási egységnek tekinthetők. Tekintve, hogy népességi becslésünket a háztartások számára alapozzuk, így e két rovatban szereplőket összevontan tüntettük' fel táblázatainkban. (13—18.)

Ezeknek a megyei összeírásoknak további nagy értéke az, hogy bepillantást engednek abba, hogy mennyi is lehetett a közös háztartásban élő családok száma. Ha a számszerű adatokkal kapcsolatban kételyeink is vannak, de azt jól megvilágítják, hogy a családok együttélése a XVIII. század első felében még milyen jelentős. A »nagycsaládi« rendszer meglétét bizonyítják. Ha ezt figyelembe vesszük, nem lesz majd meglepő számunkra, hogy a háztartások számához képest az egyházi anyakönyvek milyen jelentős számú családot tüntetnek fel az egyes falvakban. Az »inquilini« rovatban szereplők is »nagycsaládi« rendszerben éltek, de ezeknél már a megyei összeírások nem tüntetik fel a velük együttélőket. Az adózás szempontjából ilyen felmérés nem volt szükséges, mert már amúgy is kevésbé voltak teherbíróak. A táblázatunkban feltüntetjük tájékoztatásul a jobbágyháztartással együttélő családok számát is, de számításainkban a jobbágy és zsellér háztartásfők együttes számát vesz- szük alapul.

Két jelentős probléma maradt nyitottan eddigi fejtegetéseinkben, egyik az, hogy mennyire is tehető a jobbágyi háztartások átlagos nagysága, a másik az, hogy mennyire tehető a megyei összeírásokba fel nem vett, úrbéres viszonyban nem álló háztartásfők száma. Mindkét probléma megoldásában az egyházi anyakönyvek és a későbbi időszakból fennmaradt névszerinti egyházi összeírások adtak támpontot.

6. A JOBBÁGYHÁZTARTÁSOK ÖSSZETÉTELE

Az anyakönyvek adataiból végül is meg tudtuk állapítani, hogy az adóösszeírások időpontjában (1718—1720) néhány községben ténylegesen mennyi volt az össznépesség. Ha az össznépesség számát elosztot- 1uk a megyei összeírásban lévő háztartások számával, akkor azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy egy adózó háztartás átlagosan 14—16 főnyi népességet reprezentált. Hogyan lehetséges ez?

1. Mindig látnunk kell, hogy a háztartásfő — legyen jobbágy vagy inquilini — legtöbbször a nagycsalád feje. Nagycsaládról akkor beszélünk, ha a szülő vagy szülők együttélnek nős fiaikkal, vejeikkel és azok gyermekeivel, esetleg más odaköltöző rokonokkal. Az együttélés mértéke vidékenként és gazdasági helyzettől függően igen változó lehet. Somogy megyében a nagycsaládi rendszer meglétét már a megyei adóösszeírásokból is felismerhettük, amikor külön feltüntették a »hospites«-szel, a gazdával együttélő »filii et fratres uxorati«-kat, a házas fiúkat és testvéreket.

H. Veress Éva: A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század közepén c. tanulmányában széles körű adat24