Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Népesség, népmozgalom
A bevándorolt parasztcsalád házait épít, s mivel van egy állami alkalmazott kereső köztük, amíg a család szakszervezeti üdülőben tölti a nyarait valahol a hegyekben, a lakást külföldieknek, fizetővendégeknek adják ki. A jómód képét olvashatni le a sóik építkezésről, útépítésről, vágányfelújítási munkáról. Az iparosok autón futnak az anyag után: nehéz a beszerzés. Aki elégedetlen a munkahelyével, könnyen talál másakat. Az ingázóknak nem kell távoli helyekre utazni: az ipar, a vasút, az állami gazdaságok, az erdőgazdaság a közelben is munkát adnak. Akik távolabbra, nagyobb városra tekintenék, azokat három szárnyvonal és sok- sok autóbusz szívja belső Somogy iparosítoittafab vidékeire, Kaposvárra, Nagyatádra. Persze olyanok is vannak, akik a belső falvakból jönnek a partmenti üdülőkbe, vendéglőkbe, építkezésekre. Az emberek igen érdeklődők, értelmesek, szorgalmasak. Utak visznek keresztül a tájon; a vasúthoz, a balatoni hajózáshoz járnak el az emberek. Hordják-viszik a híreket a városból, a túlsó partról, más tájakról. A gyerekeket taníttattam akarják. A nyaralóknál látják a kényelmesebb élet vonzását. Akinek kedve van az isikolához, Siófokon, Fonyódon, Keszthelyen, Marcaliban ma már gimnáziumot is végezhet. A nyaraló telepek őslakosságát újabb és újabb hullámokban az új villatulajdonoisok duzzasztjáik. A korábbi telepesek kicsit lenézik a később érkezőket, de mivel minden évben újak jönnek, a régiek összeszoknak. Vannak, akiket aztán a történelem, vagy a családi ok végleg ideragaszt. Zátonyra futott szomorú sorsok, magányos öregek, alkok idegenül járnak a nyaraló frissen gereblyézett útjain. A viliatulajdcnosolk 'minden évben visszatérnek, a piacon vaigy a vízparton kicserélik a híreket, lemérik egymáson a szerencse vagy a kudarc változásait: kinek született gyereke, ki vett autót, ki cserélte el a régit, ki járt külföldön, ki vált el. A nyaralótelepek lakosságának talán legnépesebb rétegét az egynyári vendégek alkotják. Nekik csak ideiglenes bejelentőjük van, szak- szervezeti üdülőben laknak vagy villa tulaj dánosnál foglalnak szobát, esetleg csak egy sátorlap alatt húzzák ki az éjszakát. A vizen, a vendéglőn, a mozin kívül nem nagyon érdekli őket más. Elutazás előtt még egyszer lesétálnak a partra, megmártják kezüket a vízben, aztán összecsomagolják a horgászboltot, a fürdőruhát, és amilyen észrevétlenül jöttek, éppoly észrevétlenül vasárnap délután vonatra ülnek. Ebből a sokféle, sokfelől jött és sokfelé távozó, állandó és alkalmi népségből kellene közösséget szervezni azoknak, ákiknek ez a gondja. Az esztendő tizenkét hónapjában állandóan változnak, cserélődnek az emberek, mint egy vasúti váróteremben. Különféle érdekek ütköznek össze, az egyéni érvényesülésnek, talán a visszaélésnek is több lehetősége kínálkozik itt, mint a zárt, kialakult állandó közösségekben. Régi és új vonások élnek a déli part társadalmaiban. A műúton száz kilométeres sebességgel a nemzetközi autósztrádák rdklámkocsájai száguldanak, de láttam már a vízparton lakodalmi felvonulást fáz pár lovasikocsival, rezesbandával. Néha egy baleset, egy vízbefuliadás kavarja fel az emberek kedélyét. Először csak a kicserélt hírek költik össze őket, aztán egy kölcsönadott szerszám, majd valamelyik esős vasárnap délután egy kártyacsata 46
