Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Hat csöndérnek nincsen annyi hatalma…
Ha közelebb hajolunk a múlthoz, talán meglátjuk, hogy nem egészen pontos a kép. Ha vannak is az országban tájak, amelyek a szabadságnak, a demokráciának nagyobb hagyományaival rendelkeznek, Somogynak, a Balaton melléknek sem kell szégyenkeznie. A szociális gondolatnak, az urak elleni harcnak, a szalbadságfcüzdelmek támogatásának itt is vannak hagyományai. Ahol oly sokszor kellett futni a török elől, alholl a grófi kastély és a berki pásztor között akkora volt a távolság, ahol földosztást hirdetett még a pap is a szószékről, ne lennének gyökerei a szabadság és a haladás akarásának? Az itt termett rosseb-bakák csak akkor tudták folytatni vérüket, ha idegen érdekekért kellett »gyűr- kőzni a halállal«, de szegre akasztatták a virtust, ha a maguk igazáért foghattak fegyvert? Ma már csak találgathatjuk, mi volt az oka, milyen volt a lefolyása annák a somogyi lázadásnak, amely 16'98-ban, a (tiszti szék alkalmával tört ksi, amikor a laki jobbágyok — mint a krónikás írja — »hallatlan botrányos lépésre vetemedtek« JaUkovioh István földesúr ellen. A XVIII. században megerősödött a nagybirtok, egyre-másra épülnek a déli Bialatom-painton a földesúri hatalom jelképei, a kastélyok, magtáraik, barokk templomok. Uraik német bárólányt vesznek feleségül, gazdatisztekkel igazgatják a birtokot, csak az őszi körvadászat vagy szüret hozza őket haza néhány hétre. Kéthely a Hunyadi grófok földje, Keresztúron (Festétics gróf bivalycsordája (gázolja a vizeit. Kastély áll Lengyeltótiban, Öreglakon, Marcaliban. Uiraságoik és bérlők osztoznak a föld és a jószágtartás hasznán. Van közöttük, aki a (Nemzeti Múzeum részére adományoz pénzt, van, aki gazdasági iskolát alapít. De a jellemző mégis az, amit az egyik félbolond Festetics grófról mesélnek: — Parancsot adott, hogy ha hintáját meglátják a szembejövő vagy a mezőn dolgozó parasztok, fordítsák el az arcukat. A kegyelmes urat a póri tekintet is sértette volna. Így volt, nem így volt, ki tudja. A nép emlékezete a fontos, amely megőrizte az anekdotát, apáról fiúra adta az urak megvetésének ezt a jelképes történetét. A betyárok se voltak a valóságban szabadsághősök. Loptak, raboltok, elhajtották az állatot, megállították a kereskedőket. Keserűség, harag, magánlbosszú, a közösségből való kirekesztettség vezette őket. De a képzelet a szociális igazságtevés képviselőivé, hősökké tette őket, a népdal tragikus áldozattá formálta gyakran nagyon is esendő életüket. Az elfojtott indulat, a meg nem valósult vágy és a csodálat öltött testet. A nép eszményt, magánál külömlb embereket látott bennük. Ahol nagy a nyáj, sok a pásztor, a csikós, könnyen terem a betyár. A szentgyörgyi csillagvár (titkának, különös alakjának sem lehet más a magyarázata. Nem volt ez török végház, de azt (hinni is túlzás lenne, hogy a 48-as forradalmat előrelátó Festeticsek félelme rakatta. A somogyi Balaton-partot, a feniékpusztai nyájat sűrűn látogatták a betyárok. Valószínű, miattuk építtette Festetics László 1820 körül bevehetetlen erősséggé az uradalmi erdészházat. A somogyi népdalok tele vannak a pandúrok, zsandárok, csöndérek, az agyitor (auditor: vizsgálóbíró) úr emlegetésével. Az egyik dalban 33
