Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Fordul a föld
a marcali fegyház rablánca zörög, a másik a kaposi tömlöc hideg vasát emlegeti. Nád Jancsi, Bene Vendel, a híres somogyi betyárok már rég elporladtak, amikor a róluk szóló dalok még mindig a szabad élet utáni vágyat hirdetitek: Hat csöndérnek nincsen annyi hatalma, Hogy engemet nyájamtól elhajtana . . . Kérdik tőlem: hogy a csikó? De a csikó nem eladó! Mert ha erre zsandár ülne, Még a madár is rab lenne. Somogynak 48-as hagyományai is vannak. Noszlopy Gáspár, marcali szolgabíró Kossuth somogyi kor-mánybiztosa. Sereget szervez Somogybán, a déli harcokat vezeti, majd a vereség előtt, 1849 nyarán átkel katonáival a Balatonon. Füreden száll partra, embereit a Bakony rengetegébe akarja rejteni. 1853-ibam elfogják és kiivégzik a császáriak. A század végén a falusi olvasókörök lesznek a szociális gondolat otthoniad. Egy-egy felvilágosult tanító adja a könyvét az «embereik kezébe, és hinti el a Népszavában olvasott eszméket. Nyaranként summásolkkal, Alföldön fogadott olcsó munkaerővel dolgoztait a földesúr. A szociális elégedetlenség tüzét hozták ezek az emberék Somogyba. Az aratósztrájkck idején kirobbanó indulatok megsápasztják a kastélyok lakóit. Nagyítóval kell-e ott keresni a történelmi értékeket, a demokráciával való rokonszenvet, ahol 1919-ben elsőnek alakulnak meg a — Móricz Zsigmomd riportsorozatában is megírt — termelőszövetkezetek, ahol Simon pap földosztást hirdet? A fehér terror legkegyetltene'bb akcd«óinak színhelye Marcali és Siófok. Úgy látszik, Prónaynak «és társainak volt oka rá, hogy éppen itt, Somogyiban hagyja az ellenforradalom legvéresebb nyomait. Fordul a föld A második világháború púsztítása — Budapest uitán — a déli parton volt «a legnagyobb. A fővárost «az ostrom tette rommá, a parti villákat és a dombokon ülő falvakat a hosszúra nyúlt dunántúli csaták rongálták. Itt húzódott a németek védelmi vonala, s némely parti településen a harcok többször «is átgázoltak. A háború a múltat sem kíméli: feldúlják Berzsenyi mklai kriptáját. Pedig sokan éppen a légitámadások és a főváros várható ostroma elől menekültek a Balaton mellé. De bombák hullták «itt is, s a megélhetés, az élelmezés sem volt jobb a harcok idején, miint Budapesten. Bar- dócz Árpádot Vátih János «hívja Almádiba, de a költő a háborús vonat- korlátozások miatt egy sü«me«gi kirándulást sem mer megkockáztatni. Ko- dolányi János, aki Akarattyám tölti a háború nap jait, így panaszkodik levélben, 1943 februárjában: ». . . a posta .. . lass«ú és bizonytalan ... az 34
