Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Népélet
a vörsi halászok készítették. Itt álltak a parton azok a hatalmas tölgyfák, amelyeknek törzsét parázzsal égették ki. A tihanyi halászok is vörsi hajókat használtak. Megint más vélt a téli halászat, amikor jég alatt keresték meg a halat. A berek lecsapotesa után a tóvidék állatvilága a Kis-Baiatonra menekült. A déli part beépítése, a Balaton vizének szabályozása után az ősi halászat is idehúzódott. Vörsön, Balatcnmagyaródcn ma is ismernek régi halásznótákat, a padlások mélye őrzi a régi szerszámokat, az emberek emlékezetében még élnek a régi halásztörténerték. Aztán a. múlt század végén megjelent a halásztörvény. Az uraság adta ki a vízbéirieteit. Meg kellett tanulni az embereiknek a tilalmi idő kezdetét, a vizenjárás szabályait. Megjelent a (halkereskedő, a halárus, a fisér, aki a tilalmi időben is megvette az orvhalásztól a halat. A varsa, a fenékhorog, a szigony láthatatlan segítői maradnak a tilosban járó halásznak. Gúnnyal nézi a parton ácsorgó, vizeit (kémlelő, tilalmi idő múlását váró horgászt. Ma a Balatoni Halászati Vállalat motoroshajói futnak ki a déli -part kikötőiből. Ezerméter hosszú hálójukat a vízbe eresztik, s már a hajón hatalmas fűzfakosarakba lapátolják a halat. Egy részét a parton iepik- kelyeziik, feldolgozzák, másik részét jég közé rakva távolnd piacokra küldik. A sporthongász (kiül a parti kövekre, összeszereli készségét, a japán peremfutó orsón szálat vet át, a vizet nézi. De hajnalban ma is csónakra száll az onvhalász, hogy reggelre partra hozza zsákmányát. A szigonyt a nádasba rejti. Csak a ponty hátán ütött seb árulja el a fogás eredébét. Egy-egy szerencsétlenül járt orv- halász története ma is felborzolja a parti emberek életét, és sokáig izgalomban tartja a (környéket. Ügy látszik, ma is vannak, akik a víz, a hal és az ember ősi kapcsolatát sem az állami áruházban vásárolható halkonzervre, sem a japán penemorsóra nem tudják fölcserélni. Népélet 1. Ha a zeimbér békáro néz, nem szabad tátva hannyi a szájját, mer a béka egóvassa a fogajit, asztán kipotyognak. 2. Ha uj macskát hoznak a házhó, akkor a gazdasszonnak a kemence szájáhó kő tennyi a lábát, asztán a Iáiba alatt héccer át kő vennyi a macskát, de minden átvevés után be kő dugnyi a kemencébe; a végin meg háromszor a macska hátussó felit a füstös falhó kő dörgűnyi; kü- lömben a macska eszökik. 3. Hallottat a zeggyik falubú a másikba vinnyi nem szabad, mer ászt a határt everi a jég. 4. A tejbe nem jó késsé aprliittyani a kenyeret, mer véres lesz a tehénnek a teje. 5. A zujan fcölök kutyát vagy macskát, a melliknek a szeme még nem nyillott -ki, nem lehet egfognyi, mer egvakul a zemfoernek tűle a körme. 21
