Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Várak és végházak
A XII. században kialakul a nemzetségi birtok, jelentkezik a világi építtető. A tatárjárás sóik kárt tett a meglevő szálláshelyekben, de a vész múltával annál nagyobb inaimban indult meg az újjáépítés. A tatárjárás olyan voült, mint az árvíz: elsodorta a régit s helyet csinált az új falaknak. A nagyobb arányú világi építkezést a király is ösztönzi. Szavára elkészülnek az első várak, hogy később majd ugyanezekből a fészkekből veszélyeztessék az urak a király hatalmát. A hét-három százados egyházi épületek lassan pusztulnak. A szerzetesi éleit lazul, hiányzik a pénz a régi falak rendfoentantására. Egy 1508-as vizitáció jegyzőkönyve a somogyváni monostor romos állapota miatt panaszkodik, »a templom és a kolostor meninyezetgerendái leszakadóban vannak, a cellák beáznak.« Az egyházi épületekre is a világi birtokosok viselnek gondot. Szemes gótikus templomát Buziay Mózes fő- ajtónái'ló mester nagyobbíttatja meg az 1500-as évek elején, s valószínű a templom reneszánsz stílusú szentségtaétó fülkéje is az ő ízlését dicséri. A várak, a világi birtokok eleinte az ajándékozásnak, a kegy megszerzésének és az egymás elleni háborúskodásnak az eszközei. So- mogyvár a XIV. században még királyi mezőváros, vásártartási joggal, afféle megyei központ. Zsigmcmd alatt azonban magánkézbe kerül, a király a Marczali családnak adományozza. A Kereki felett emelkedő Fejérkő várával is ez történik. Kőröshegyet a pannonhalmi apátságtól szerzi meg a Marczali család. A Marczallialk birtoka később a Báthory családra száll. A mozgalmas korban sűrűn cserél gazdát a föld. Sok helyütt nem kell a török megérkezésére várni, hogy a fegyvercsörgés zaját, a tűzcsóva fényét megismerjék az emberek. A XVI. század elején az ország aránylag sűrűn lakott helye a déli Balaton-pant. Oláh Miklós Magyarország leírásában. >(1536) az alábbi nevezetes helyeket sorolja fel Somogybán: »Szántód, Csepely, Tárd; So- mogyvár gazdag apátsággal és jeles bortermeléssel; Korpád, Osztopán.« Rövidesen ezek a nevek hadi jelentésekben, haditérképeken, a végvári harcok állomáshelyeiként térnek vissza. Mohács után a török szinte lerohanta az országot, elfoglalta* Budát, s nyugati irányban egészen a Balatoniig nyomult. A várak és a megerősített helyeik ostromával nem törődött. Amit Burgio pápai numcius már a nyár derekán leírt, igazolódott. »Ha tekintetbe vesszük a török harci modorát, annak az országrésznek a terméketlenségét, ahol hadseregével végigmegy, az ellenséges hadsereg órjási számát, akkor igen valószínűnek látszik, nogy ez a háború nem tarthat tovább, mint szeptember közepéig.« Így is lett. Szulimán szultán a mohácsi győzelem, Buda elfoglalása ellenére október elején elhagyja az országot. Csak másfél évtized múlva tér vissza újból. A Báthoryak után Török Bálint a megye legnagyobb birtokosa,. Mohácsnál egyike azoknak, akire »a király személyes őrizete volt bízva«. De magára sem tudott vigyázni: Buda második elfoglalása után a Héttorony lakója lesz. Szolgálatában áll Mártomfalvy Imre deák, később számtartó és udvarbíró, aki naplójában örökíti meg Török Bálint kalandos utazását — előbb csónakon, majd kocsin — Szigligetiről Somogyvár- ra: »Lak várához nem messze egy harasztból Dely Pál, Bereczk deák, 18
