Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Oratórium - Somogyi Almanach 8. (Kaposvár, 1967)

25.

Ahogy a Biblia mondja?

26.

S a fizika.

27.

Dördüljetek próféták, ti régiek és újak, szájt égre tátsatok, döfni szögezve ásó- hegyű szakállatok, ormotokról az Űmak, a réginek vagy újnak dolgába nyúlva föl, nyissátok ki zsilipjét a jégzajló Tejútnak: mi baj, ha leömöl?! Szökjön talpra a Medve! Otthagyva raj csibéjét, röpüljön föl a Tyúk!

Dörögjetek, próféták szátokkal háborút!

Tudva mindennek végét és ott csupán a békét, mondjátok a Föld átkát: ítéletét: a «rend« helyett, mely így kereng, inkább az ősi semmi, a csupa-düh Káosz!

28.

S amit az majd — kihoz?

29.

Mert az majd bír — pihenni?

30.

Elértünk valahova, ahonnan nincs tovább. Olyan puszta szírt csúcsára, ahonnan a rímeknek sincs szárnycsapásuk. Nézzünk le mégegyszer, hideg szemmel, a sas tekintetének könyörtelenségével, honnan is indultunk s mi gond — emelt ide? Az ugye, hogy mitől s mettől fogva ember az ember. Erre van egy közhasználatú szó. Az ember azóta ember, amióta »civilizált«. S addig is marad az. Amíg megőrzi ezt a sok-sok kínnal9