Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Oratórium - Somogyi Almanach 8. (Kaposvár, 1967)
21. A szent Elrendelést?! hogy tovább és tovább még a mélyből, mert van út? S előttünk az Ajándék: az Ország s Hatalom! 22. Vegye a Vezetést vissza a vad majom. 23. S ha ő — is idejut? S ha rendet mást az ős sejt méhe legmélye sem rejt? Sőt milliárdnyi társa közül már erre szánta őt egy se rossz se jó Erő ... vagy cél, — vagy úr egy ember-gondtól tiszta Magán-Mindenható? ... S a teremtő Gomolybói ezt hozta már e Bolygó? . . . 24. Forduljon akkor vissza vén földünk s mint veszett eb marja társait sorra, sorra beléjük ojtva mérgét: a legdühöd tebb ember-dacot: minek a rend, ha nem mienk?! Álljon meg a mutatvány! az ég cirkusz porondján, hol Bika és Oroszlán Sas, Kígyó, Hattyú, Rák produkálja magát szűkölve a csapástól, mit oszt a Csordapásztor! — Ha rejtve oka titka, nyüzsögjön össze-vissza a mindenségi Lehet, azáltal támad nyitja, ha zúgva szétreped! 8
