Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

A szarvasmarha-tenyésztés és a parasztság felbomlása

egész gazdálkodásuk sok vonatkozásban állami intézkedéseknek volt alárendelve, így azt a 117 gazdaságot, amely közösségi tulajdon volt, nem lehet a parasztgazdaságok sorába besorolni. A fennmaradó 125 gazdaságból 9 gazdaság katolikus egyházközségi tulajdon volt. Az egyházközségi tulajdonjogú gazdaságok ugyan szabályos mezőgazdasági üzemegységeknek tekinthetők. Ez kiderül az általuk használt terület művelési ág szerinti megoszlásából. A 125 gazdaságból 22 gazdaság volt bérleti gazdaság, ami azt jelenti, hogy a föld megművelése úri módon, történt. A gazdacímtárban szereplő nevekből és a tulajdonosok lakhelyéből ítélve, a kimondottan paraszttulajdonosok száma nem lehetett ebben a kategóriában 50—SO-nál több. Ez pedig a kategóriában feltüntetett gazdaságoknak mintegy negyedét-harmadát teszi ki. Ezért a 100—200 kh-ig terjedő gazdaságok kategóriáját nem lehet tisztán paraszti kategóriának elfogadni. A gazdagparaszti gazdaságok nagy többsége az 50—100 kh-as kategóriában foglal helyet. A vizsgált 100—200 kh-as kategória is tartalmaz parasztgazdaságokat, de ezek a gazdaságok már annyira a határterületen mozognak, hogy világos szétválasztásuk a statisztikai felvételek burzsoá jellege miatt lehetetlen. A viszonylag kis számú gazdaság miatt nem követünk el nagy hibát, ha a felbomlás elemzésénél — éppen a kategória átmeneti jellege miatt — elhagyjuk. A történeti fejlődés során a jómódú parasztságot felölelő 20—100 kh-ig terjedő gazdaságok a paraszti tulajdonban lévő szarvasmarha-állomány jelentős hányadát tartották kezükben. 1895-ben a parasztgazdaságok 6.9 százaléka a paraszti szarvasmarhának 20,7 százalékát, 1935-ben pedig a gazdaságok 5,0 százaléka a paraszti szarvasmarha-állománynak 19,5 százalékát birtokolta. Mindez a szarvasmarha-állomány paraszttulajdonban lévő részének nagyfokú koncentrációját jelenti a jómódú parasztság kezébe. Egy gazdaságra eső szarvasmarha mennyisége 20—100 kh-as kategóriánál is csökkent. 1895-ben az egy gazdaságra eső szarvasmarhák száma 5,41 db volt, 1935-ben pedig 4,14 db volt. Az összes kategóriáknál az egy gazdaságra eső szarvasmarhaszám csökkent. A csökkenés mértéke nem azonos az általunk használt kategóriákban. Az alábbi táblázat feltünteti a csökkenés mértékét, ha az 1895-ös egy gazdaságra eső szarvasmarha-létszámot 100-nak vesszük: A gazdaságok nagysága 1895-ben 1935-ben az egy gazdaságra eső szarvasmarha indexei 5 kh-ig 100 56,9 5—20 kh-ig • 100 75,8 20—100 kh-ig 100 76,5 A fenti táblázat jól mulatja, hogy az egy gazdaságra eső szarvasmarhalétszám csökkenése a földdel a legjobban ellátott jómódú parasztgazdaságokban a legkisebb. De ez azt is jelenti, hogy a csökkentést előidéző okokkal szemben a jómódú parasztgazdaságok tudtak a legjobban védekezni, azaz a jómódéi parasztság tudta a szarvasmarhák által képviselt vagyoni erejét a legjobban megőrizni. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a két világháború között a megye szarvasmarha-tenyésztése a belterjesség irányában fejlődött és ez a marhaállo-