Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Új földművelési rendszer és új arányok az állattenyésztésben
Az ugar helyébe kerülő növények területén a helyzet a következő volt: A bevetett terület megnevezése 100 kh. alatt %-ban 100 kh. felett %-ban Szemes tengeri Burgonya Takarmányrépa 53,9 70,2 44,0 38,4 42,6 37,4 46,1 29,8 66,0 61,6 57,4 62,6 Lóhere takarmánynak Lucerna takarmánynak Baltacím takarmánynak 93 Szemes tengeriből és burgonyából a parasztság nagyobb területet vetett el, mint a nagybirtok. Viszont takarmányrépából, lucernából, lóheréből és baltacímből a nagybirtok vetett többet. A felsorolt növényekből két okból vetett többet a nagybirtok. Ezeknek a növényeknek az ápolása, a kaszálása és a betakarítása a részes aratók ingyen munkájára volt alapítva. A lóhere és a lucerna évelő növények. Ezeket 4—7 évenként kellett újra vetni. A nagybirtokosoknak alig volt több gondja vele, mint valaha a robot behajtásával. A kérdés másik oldala szoros összefüggésben volt az állattenyésztéssel. A parasztgazdaságok szarvasmarha sűrűsége kétszerese volt a nagybirtokénak. A trágya termel és mennyisége nagyobb volt náluk, mint az uradalmaknál. Ha a nagybirtok meg akarta őrizni a termőtalaj termékenységét, akkor fokozottan kellett pillangós takarmányból vetnie. Egyébkémt a takarmányok beiktatása a vetésforgóba mindig könnyebben megoldható üzemi kérdés a nagybirtokon, mint a parcellás paraszt gazdaságában. A kukorica és a burgonya azért találta meg jobban a helyét a parasztgazdaságban, mert ezek trányaigénye nagy. növényápolásuk pedig munkaigényes. Ha a gabonafélék közül a takarmánygabonák vetésterületének megoszlását tekintjük a 100 kh. alatti és feletti gazdaságokban, akkor őszi árpából 60 százalékát, tavasziból pedig 54,5 százalékát vetették el a 100 kai. h. alatti gazdaságok az 1913—1915-ös években 9 ' 1 . A kukorica, a burgonya és az árpa nagyobb vetésterülete a parasztgazdaságokban eldöntötte a paraszti takarmányozás jellegét. A parasztok tulajdonában lévő állatok takarmányát a kukorica és az árpadara, a kukoricaszár és az árpaszalma-szecska és burgonya alkotta. A szárított takarmány és a rétek szémája járulékos volt. A nagybirtok állatállományának takarmánya elsősorban a mesterséges kaszálók szénája és a takarmányrépa volt, a többi pedig járulékos volt. Az eddig elmondottakat összefoglalva megvilágítást nyert a fejezet elején feltett kérdés. A megnövekedett szarvasmarha-állomány takarmányozását a szántóföld növelése, az ugar felszántása, a jobb agrotechnika, a talajerő okszerűbb felhasználása és a trágyázásra fordított nagyobb gond lette lehetővé. A hozamok és a vetésterület növelése egyaránt szerepet játszott a nagyobb mennyiségű takarmány előteremtésében. Centrális jelentősége volt az összes intézkedés köU.a., mint a 76-os jegyzet.
