Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

Új földművelési rendszer és új arányok az állattenyésztésben

saságú és nem olyan alapos, mini az angol agrárforradalom. Ennek az okait szintén a befejezetlen polgári forradalomban kell keresni. A tőke különösen a termelésben — hallatlan profitéhsége következtében — nem tűri a középkori állapotokat. A profitszerzéshez megteremti a szükséges technikai, agronómiai és gazdasági bázist. Ez olyan értelemben is igaz, hogy a városok tőkés fejlődése okozta a mezőgazdaság tőkés fejlődését, de olyan értelemben is igaz, hogy a mezőgazdaság minden tulajdonosa, ha piacra termel, elkerülhetetlenül vállalkozóvá válik. Hogy a vállalkozó kis vállalkozó-e avagy nagy vállalkozó-e azt az dönti el, hogy mekkorát birtokol a mezőgazdaság legfőbb termelőeszközéből: a földből? Akár paraszt, akár nagybirtokos volt a gazdaságok tulajdonosa, a megyében a múlt század 60—80-as éveitől kezdve egy-értelműen ráléptek a tőkés földművelési rendszer útjára. A megyében ez a lépés történeti és közgazdasági hatását tekintve óriási fontosságú lépés volt. Az éjj földművelési rendszer megváltoztatta a föld megművelésének technikai eszközeit is. Az eszközök néhány évtized alatt nemcsak megváltoztak, hanem differenciáltabbak is lettek. Legalább 7—8 fajta eke volt közforgalomban. Gr. Széchenyi Imre Somogy megyéről szóló gazdasági tanulmánya és az í 895-ös mezőgazdasági üzemstatisztika az eszközök féleségének szaporodásáról ad számot. Milyen eszközöket használtak? Az eszközöknek két fő jellemzőjük volt: fokozatosan hódított a vasból készült szerszám, ugyanakkor az eszközök lovon látásúak voltak. 1895-ben Ï3 db gőzeke volt a megyében, a lovon ta tású járgányok száma viszont rendkívül magas volt. A járgányok száma 2220 volt. Ezeket a takarmányok feldolgozásánál és a cséplésénél használták fel. Lokomobil csak az 1000 holdon felüli gazdaságban fordult elő jelentékeny számban. A gőzcséplőgépek megoszlása teljesen hasonló volt, mint a lokomobiloké. A gépi vontatás az új földművelési rendszer kialakulásakor csak szórványos volt a megyében. A mezőgazdaság technikai eszközeinek fejlődését a vonóerő alapján három fő korszakra lehet osztani. Az első korszakra az emberi erő és a kézi szerszámok a jellemzőek. A második korszakban a kézi szerszámok mellett megjelennek az állati vontatású (főleg lóvonlalású) eszközök. A harmadik korszak a motorikus erőre alapított földművelés kora. A megye mezőgazdasága a múlt század végén a technikai színvonal tekintetében csak a harmadik korszak elejéig jutott el. A vontatásban még teljesen uralkodott az állati vontatás. Elsősorban a lóvontatás és másodsorban az ökörigaerő a jellemző. Azonban a lóventatásban is változás állt be. Már az első fejezetben számot adtam a lóállomány fejlődéséről. Ugyanitt említést teltem arról, hogy a lótartásban a melegvérű lovak tartásáról áttértek a hidegvérű lólarlásra. Ezek a nagyobb testű, erősebb állatok azt az igényt elégítették ki, hogy a föld megművelése (szántás, vetés, növényápolás) nagyobb alaposságot kívánt. A sok féle kapás- és takarmánynövény azonos munkák ismétlődését és a munkatempó intenzitásának növekedését vonta maga után. Teljesen kézi erővel ezeket a munkákat szinte lehetetlen volna elvégezni adott népsűrűség mellett. Az új földművelési rendszer tehát a föld megművelésének is iij technikáját honosította meg a megyében.