Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A kaposvölgyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének okai
még emlékezünk az aszalói, általai, pulai polgárok szép lovaira. Az úgynevezett köztenyésztés, a népies lótenyésztés sehol sem állott olyan magas színvonalon, mint Somogyban" 67 . Még az 1896-os milleneumi kiállításra e vidék nagyszerű lovai eljutnak. A kiállításra került ,, . . . paraszt fogatok ló tulaj don osai voltak: Kozári Sándor és Ferenc Magyaregres. Bók Mihály és Györfi Pál Aszaló. Visnyei József Pula, Tóth Mihály és Győrfy Ferenc Patalom, Vincze Ferenc Gölle, Fehér János Gyalán, Bíró Károly, Szenté József. Mózes Decsi Sámuel, Pap József Aszaló, Visnyei Lőrinc, Király Sándor, Kovács József Attala" 68 . A kiállításon ,, . . . Kozári Ferenc és Sándor kettős fogatáért külön-külön kiállítási érmet és 100 koronát, Fehér János és Kovács József kiállítási érmet és 50 koronát kapott" 69 . A századfordulóra ez a valaha híres lótartás sokat veszített jelentőségéből. A figyelem a szarvasmarba felé fordult. A Gazdasági Egyesület titkára ezt a változást a következőképpen írja le: -,Még a jobb fajta lovakat is sokkal nehezebb értékesíteni, mint a szarvasmarhát és éppen ezért még a legelső lótenyésztő községekben is, mint p. o. Attala, Pula, Nagyberki, Gölle. stb., hol a nyugati marhalenyészlés (berni vagy siemmenthali) el van terjedve, a polgárság nagyobb gondot fordít a szarvasmarha-tenyésztésre, mint a lovakra'" 0 . A századforduló előtt a kaposvölgyi lótenyésztés a melegvérű lótartás fészke volt a megyében. Ezek a gyors mozgású állatok a vasút megjelenése előtt a fuvarozásban a fő vonóerőt képviselték. Mésrészt az akkor még lóvontatásra alapított hadsereg igényét elégítették ki. A vaséit megjelenése, különösen a termények fuvarozásában, a levontatta szekerek szerepét minimálisra csökkentette. A fejlődő városok élelmiszerigénye ezen az állattenyésztő vidéken a figyelmet a marhatartás felé fordította. Ez a magyarázata annak, hogy a lótartás jelentősége csökkent a Kaposvölgyében. Az állattenyésztői tapasztalatok, amelyek nemzed ékről-nemzed ékre maradtak, a/ új közgazdasági helyzetben éij hasznosítási területet találtak. A szarvasmarha-tenyésztés valóságos művészeivé váltak a kaposvölgyi parasztok Fonó fcözség parasztjai közöli sokan őriznek 20—30 éves okleveleket, amelyeket a pompás bikák vagy tehenek nyertek az országos mezőgazdasági kiállításon. Az 1932—33—34-es években az alábbi kaposvölgyi parasztok hoztak el díjakat az országos mezőgazdasági kiállításról: Fonó községből Bálizs Gyula, Bálizs Imre, Bálizs József. Berta János. Bodó János. Bözsöny Károly. Cséplő Jenő, Cséplő Lajos. Cséplő Vendel. Felső Fonai Vendel (1934-ben nagydíj). Fonai Ádám, Fonai Kálmán. Fonai Lajos, Fonai M. Imre. Fonai M. József. Fonai P. József, Kis Fonai Sándor. Lengyel József. Szántó József, Vajdics Lajos. Büssii községből Finta Dániel. Hartmann Mátyás. Hartmann Pál. Hegedős János, Kelemen Ferenc, Orbán János. Gölle községből Bilecz Ferenc, Bíró János. Puska János. Stammer József. Varga József. Zimány községből Bizderi János, Kovács István, Nagy István, Szijjártó Ferenc. Zsalakó Kálmán. Mosdós községből Gál Pál. Vörös Sándor. Nagyberki községből Javós Gyula 71 . 67 Somogyvármegye. 1911. július 16. c. napilapból. 6S Molnár István id. munkája. 69 U. a. mint. a 68-as jegyzet, ?J Roboz István és dr. Roboz Zoltán id. munkája. 71 Kiss Albert id. munkája.
