Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt

lönösen a XX. században ós Somogyban — használható viszonyszám a két alapvető birtokkategória szarvasmarha-tenyésztése jellegének tisztázására. A parasztgazdaságok Somogy megyében kétszer annyi marhát tartottak el, mint az uradalmak ugyanakkora területen. A parasztgazdaságok fölénye a szarvasmarha-tartás területén szigorúan törvényszerű volt. A parasztgazdaságok és az uradalmak földmagánlulajdona egyaránt tőkés földtulajdon. Csak a parasztgazdaságok földtulajdona fejlettebb volt, mint az uradalmaké. Az uradalmakat az állattenyésztés szabad fejlesztésébon sok feudális maradvány gátolta. A munkaszervezetből hiányzott a szabad bérmunka. Az uradalmak nagyrésze tőkeszegény volt. A nagygazdaságok jelentékeny része hitbizomány volt. Mindezek nem engedték meg, hogy olyan sikereket érjenek el a szarvasmarha-tartásban, mint a parasztgazdaságok. Különösen az állattartáshoz szükséges jól fizetett bérmunka hiánya gátolta az uradalmakat. A parasztgazdaság a személyes munkán alapult, kivéve a nagyparaszti gazdaságokat, ahol a föld megművelése meghaladta a család munkerejét, A paraszt közvetlen anyagi érdekeltsége, amely a tulajdon típus feltételeiből adódolt, az a nagy ösztönző erő, amellyel a szarvasmarha-tartásban a nagybirtok nem tudta a versenyt felvenni. Az uradalmi és a paraszli tejtermelés közötti különbség kimutatására előzetesen meg koll nézni a szarvasmarhák fajta szerinti megoszlását 1911-ben. A gazdaságok Magyar Magyar Borzderes Egyéb Bivaly nagysága szürke tarka 1Ü0 kh. alatt 5 472 100 974 186 15 561 160 100 kh. felett 24 380 36 660 518 2299 2603 «. A kimutatásból az első és legfontosabb, hogy a jó tejelő magyar tarka állományból a 100 kh-on aluli gazdaságok tulajdonában volt az állomány 73,3 százaléka. A 100 kh-on felüli gazdaságok a szürke magyar állomány 81,6 százalékát, a bivalynak pedig 94.2 százalékát birtokolták. A szürke magyar marha az új történeti és gazdasági viszonyok közölt elavult fajtává vált, a tejtermelési igényeket nem tudta kielégíteni. Jó igavonó és hústermelő képessége azonban lehetővé tette, hogy az extenzív nagybirtok keretei között sokáig tenyésztésbe maradjon. Mindez együttvéve arra a következtetésre vezet, hogy a nagybirtok marhatartása korszerűség tekintetében is elmaradt az akkori parasztgazdaságok mögött. Az 1911-es állatszámlálás eredményeit összefoglaló Statisztikai Közlemények. Űj sorozat 51-es kötele az egyéb fajta szarvasmarháknál megjegyzi: ,,. . . amely az előbbi osztályokba be nem sorozható." Valószínűnek tartom, hogy a magyar tarka marha térhódítását megelőző időkből megmaradt jó tejelő fajtákról van szó. A valószínűségre két tényező utal. Az egyik az, hogy e marhák nagy számban vannak paraszti tulajdonban. A másikról 1857-ben Csorba József beszélt. A „Szlavónia felé eső vidéken van bizonyos apró. tartós és jó tejelő '"" U. a. mint a 46-os jegyzet.