Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
emlékeztető jellemzőket. Bár nem áll módunkban 1870-es adatokat összehasonlításul felhozni, mégis meg kell állapítani, hogy a parasztság tulajdonában lévő ökrök száma elhanyagolhatóra csókkent. A paraszt a marháról, mint igavonóról, teljesen lemondott. Helyette a lovak használata vált általánossá. A lóállomány általános fejlődését az alábbiakban lehet látni: Év A lovak száma 1870 53 137 1895 62 343 1911 70 928 1911-ben a parasztgazdaságok tulajdonában lévő lovak száma 58 889 db volt. Ez az egész lóállomány 8lT0 százaléka. A parasztgazdaságok 1848 után növelték a lóállomány t. A gazdasági felügyelő egy 1912-es jelentésében erről a folyamatról így ír: „A kisgazdák is a jövedelmezőbb hidegvérű lótenyésztés következtében a szarvasmarha állományukat csökken tették; és helyelte hidegvérű lovakat szereztek be" 3 °. A nagybirtokokon szintén növekedett a lovak száma. A gazdasági felügyelő idézett 1912-es jelentése erről a következőt mondja: ..Nagyobb gazdaságokban az igásökör-állományt a minimumra redukálták, s helyette hidegvérű lovakat használtak". Csakhogy az ökörállomány fogyása a parasztgazdaságokban a szarvasmarha hasznosításának módját teljesen megváltoztatta. Az ökörállomány jelentéktelen mennyisége egyértelmű a paraszti marhatartásban beállott minőségi fordulattal. A nagybirtokon viszont ugyanez a folyamat rendkívül lassan meni végbe és csak olyan arányban, hogy ez nem vezetett a régi feudális jellegű marhatartási mód minőségi megváltoztatásához. A nagybirtokosok a századfordulót megelőző évtizedig a kész igásökröt paraszt tenyésztőktől vásárlás útján szerezték be. A közlegelők fogyását azért fájlalja a nagybirtokosok gazdasági egyesületének titkára, mert ez ^ folyamat elvágta az útját az igásökör-szükséglet helyi előállításának és beszerzésének. Bár a nagybirtokosok nagy gulyákat tartottak fenn, ahol előkészítették a borjakat a későbbi igázásra. Ezek a gulyák azonban nem tudták a nagybirtok igásökör-szükségletét teljesen kielégíteni. A paraszttenyésztők teljesen felhagytak az igásökör tenyésztésével. Tőlük vásárolni nem lehetett. Mi maradt más hátra, mint a nagybirtokos érdekeket szolgáló tollforgatók jajveszékelése az ökörtartás hanyatlásáról. Holott a nagybirtokosok ökörállománya abszolút és relatív értelemben is nőtt. Ez annak a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata, amely a statisztikai kiadványok számai és a korabeli írások között van. A parasztgazdaságok az ökörtartásról, mint a marhaállomány korábbi fő hasznosításáról, teljesen lemondtak. Az a kérdés, hogy az első világháború előtt milyen irányban haladt a szarvasmarha hasznosítása? :! ' A 3-as, az 5-ös és a 6-os jegyzetekben idézett munkák. 35 KÁL. Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 674. sz. irat.
