Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Csokonai és Berzsenyi harca, avagy „a magyar poézis menetele"

Boldog ország az, hol árva s özvegy Nem bocsát sirván az egekre átkot, Szántogat minden s kiki szőlejében Kényire munkál. Ezért fordul Csokonai felségfolyamodvánnyal Pozsonyba Ferenc királyhoz egy darabka föld adományozását kérve, „melyet saját kezével mívelne, abból szűkölködő édesanyját táplálná s a Miizsáknak függetlenül áldozhatna". Ugyanaz a természet és földvonzalom, ősi örökségként kísért a Kalevala ízeiben. Képzeletében már bontakozott a nagy magyar hősköltemény, a honfoglalás Vörösmarty-i árnyai, a töredékeiben is a Zalán futása részeivel vetekedő eposz, mely miatt a költő Kievig akart vándorolni, hogy igazán írhassa meg azt. De a betegség testét, s házát a tűzvész dúlta szét. A szikrákat hozó szélhez irodalmunk alig méltányolt, de talán leghatalmasabb lélegzetű ódáját írja. Először szomorúan űzi, majd lelkesen hívogatja a szellőt, s zúgásában egyszer a szörnyű múlt rémeit hallja meg, majd meg a nemzetébresztők dalát, a Széchenyi nevet. Verse formailag is érdekes, nagyjában szabályos asklepiadesi versszak, melynek harmadik sora egy spondeussal bővített adonisi sor, a negyedik pedig marad glikoninak. Ebben az ódában láthatjuk, mennyivel zordonabb, s földhöz kötöttebb lesz a dal a magyar tájon, ha távoli kortársak ugyanegy témáról énekelnek is. Vegyük csak egymás mellé Percy Bysshe Shelley Óda a nyugati szélhez, és Csokonai A szélhez című versét. Harminckét éves testét az aszkór égette el. Ám sírján örök tulipán, rózsabimbó, viola és babérkoszorúk nyílnak és rokokó koncertecskék zengenek. Nevét „Gyémánt kopáccsal a komor történelemnek termetes angyala" roppant betűkkel vágta be irodalomtörténelmünk táblájába, mint ő mondotta Széchenyi Ferencére. II. Csokonaival egyidőben, magányban egy ifjú földesúr, kizárva a nyilvánosságtól, írta verseit. Már huszonhét éves, mikor Kis János pap tőle pár verset kér és küld, csaknem Csokonai halálesztendejében, a széphalmi mesternek. Visszavonult, remete-költő, kazlak, szőlőhegyek, gazdasági udvarok között. Ősi magyar törzs hajtása, Csokonai párja, de mindenben két ellentétes alkat. Életük, temperamentumuk, egyéniségük merő különbség, s hivatásuk tragikusan egy volt korukban s egy lesz literatúránk jövőjében. Földesúri, gazdag famíliából született. Szellemét atyja kezdte bontogatni, későn. Inkább a testi ügyességében s erőben alapozta gyermeke első tíz esztendejét. Tizennégy éves korában kerül először nyilvános iskolába, a soproni líceumba, 1790 őszén.