Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

A 150 éves Dorottya

maradt ránk, melyeket az iskolai dolgozatok üres lapjaira írt a papírt, pénzt, gyertyát és ruhát nélkülöző költő. Egy ilyen füzetlapon találtak rá a Virág Benedekhez írt ódájára is. Ilyen célzattal készítette „A magyar verscsinálásról közönségesen" c. tanulmányát is. A tanítás módszerében „nem a régi mechanika, de a mai gondolkoztató tanítás" bevezetése volt a célja. Ha ehhez hozzátesszük, hogy erdőn-berken tanyázva, nótázva tanított, akkor Csurgón egyik legmodernebb szellemű magyar nevelőnk alakja bontakozik ki. Közben Festetich-csel egyre levelezett Vergilius Georgiconjának fordításáról, melynek kiadását igyekezett előkészíteni. Itt írta Anakreoni dalainak egy részét is. Tanulói körében megszervezte a színjátszást. Valóban Űj Helikon alakult munkássága nyomán Somogy elhagyott zugában. Az iskolává alakított öreg magtár Thália templomává lett. 1799 augusztusában itt adták elő „A cúltúra vagy is az igaz és tettetett szeretet" c. vígjátékát diákjai. A darabjába szőtt dalbetéteit maga Csokonai kísérte Kovács tanító zongoráján. Irodalomtörténeti érdekessége ennek a vígjátéknak, hogy szövege Gencsi Istvánnak, Csokonai egyik szereplő diákjának kézírásában maradt lenn. Szeptember 1-én a kis társulat a csurgói vásáron szerepelt, a költő Gerson du Malheureux című darabjával, majd pedig szeptember 24-én legsikerültebb vígjátékát, „A Karnyóné vagyis a vén aszszony szerelmé"-t adták elő. Rövid virágzású volt a csurgói Helikon, mert 1800 tavaszán zsebében 2 forinttal és a vármegye „pénzén" csináltatott új ruhájában, melynek árát levonták járandóságából, útnak indult Debrecen felé. Szigetváron még megnézte Zrínyi hősi eposzának színterét, aztán megvált Somogytól, de leveleiben haláláig megtartotta a barátságot megyénkkel. 1949