Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Könyvek, könyveim

középeurópai regényhangból. Minél inkább elmélyültem bennük, annál inkább fokozódó irigységgel töltöttek el, irigységgel, hogy nem találtam másukat, hiába kerestem a Magyar Regényírók sorozatában. Csak később jöttem rá, hogy még a két Arany, János és László epikai műveiben, az Elveszett alkotmányban és a Délibábok hősében találhatom csak ezt a közelálló hangot és szemléletet, de aztán tovább hiába keressük a napóleoni háborúk, a Bach-korszak és a kiegyezés utáni magyar világ ilyetén ábrázolt megörökítését irodalmunkban. Elillantak, mint a délibáb. A többi könyv már az én gyűjtésem. Ott sorakoznak a falborító állványokon és lassan kiszorulva a sorokból, helyet keresgélnek az ablak alatt, szekrények tetején, asztalok lapjain. Annak a könyv- és a nyomdaművészet iránti vonzódásomnak eredményei ők, amely nyiladozó értelmemben egy falusi petróleumlámpás estén ébredt fel bennem először, amikor egy öreg meséskönyv ősi magyar kártyafigurákhoz hasonló, színes metszeteit nézegettem. Később jöttem csak rá, hegy ezek a huszárt, cigányt, hollót és rókát ábrázoló képek a betűvetés mesterségét igyekeztek megkönnyíteni a gyermekeknek. Azóta magam is megtanultam a betűvetést és ezekkel a betűkkel jutottam át a nyomdák küszöbén és velük szövetkezve kötöttem le életemet a könyvekhez. Könyveim jórészét is nekik, az írásnak köszönhetem. Annak az írásnak, amely egyre mélyült és épült bennem, szinte gyermekkorom és első verseim megjelenése óta, sok gondtalan és keserves esztendőn át. Könyveim gyarapodását tehát úgy nézhetem ma már, mint kedves állomásait annak a megtisztelő, majd meg testvéri barátságnak, amely tanítóim, írótársaim es köztem fűződött. így természetesen legkedvesebb könyveim közé tartozik az a nagyszámú verseskötet, amely a mai magyar líra talán csaknem minden számottevő alkotását tartalmazza. 1930 óta gyűltek. Kis vidéki nyomdákban és a fővárosban jelentek meg, olykor csak 200, 300 példányban. Sokszor bizony a költők vagy irodalompártoló barátok költségein. Nem egy versük ma már az élő magyar líra gyöngyei közé tartozik. Ezek az ifjú költők azóta sorra beérkeztek. Deresedő fejjel járják a világot. Már csak ezeknek a verseknek lírai képei sugározzák ifjú hevüket és a leveleik, mert sohasem érkeztek magányosan Somogyba. Ha végignézek soraikon, nyomtatott betűiket nem tudom elválasztani azoktól a papírdobozoktól, melyek közös emlékeinket őrzik, egyre fakuló tintáikkal. Könyveim közé sorolom ezeket is. Hajdan a könyvesláda és a levelesláda egymás mellett állt. E kettő könyvespolcaimon ma is egymás mellett áll. Kosztolányi-köteteimhez épp úgy hozzátartozik az az első levél is, melyben halványzöld betűivel megköszönte a boldogult Biczó Ferenc által kiadott első verseskötetemet. így vagyok Babits Mihály köteteivel is, hiszen még olyan verseskötet is akad ezek között, melyet ismertetésre tőle kaptam és Babits Mihály nevére dedikálták szerzőik. Itt sorakoznak Ady Endre, Tóth Árpád. Juhász Gyula, Nagy Zoltán, József Attila, Szabó Lőrinc, Nadányi Zoltán, Gulyás Pál és Dsida Jenő könyvei, hogy