Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Könyvek, könyveim

csak a halottakat említsem, és szép rendben tovább Lányi Sarolta, Várnai Zseni, Kassák Lajos, Füst Milán, Illyés Gyula, Erdélyi József, Berda József, Sinka István, Fodor József, Jankovich Ferenc, Vas István, Rónay György, Hajnal Anna, Keresztúry Dezső, Benjamin László, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Képes Géza, Dudás Kálmán, Toldalagi Pál, Csorba Győző, Mátyás Ferenc, Kálnoky László és Kiss Tamás kötetei. Természetesen, ha nem is küldték meg mindannyian, de akár csak az előttem járó nemzedék könyveit, épp oly szenvedéllyel gyűjtögettem a legfiatalabb költői nemzedék írásait. Itt találom kéznél Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc, Simon István, Nagy László, Csanádi Imre, Fodor András, Rákos Sándor, Darázs Endre. Kormos István, Pilinszky János és sokak műveit a még fiatalabbak közül. Itt vannak a tragikusan elhunyt segítő barát, Sárközi György versei és Radnóti Miklósé, a Franciaországban elpusztult Forgács Antalé és az alig ismert, tehetséges kárpátaljai Sáfári László versei. Már egyik sem küld több művet nekem. Természetesen minden költő könyvét, minden kiadásban gyűjtögettem. Nem válogattam közöttük. Dayka, Batsányi, vagy Ányos Pál épp úgy érdekelt, mint Balassa, Zrínyi, Csokonai vagy szűkebb hazám Berzsenyije, vagy Kisfaludy Attalája. A díszkötésű Arany János, Tompa, Madách kiadások mellé megvettem a legsilányabb és saláta példányokat is, a hírversírók példányaitól a vásári Ludas Matyi példányokig. Közülük a legkedvesebbek közé tartozik az a rosszpapírú Petőfi kötet, amelyből a verset olvasni és megszeretni tanultam meg. Mire mint kisdiák, a poétika tanulásáig jutottam, olyan sárga rongyosra lapoztam, hogy a Helység kalapácsáig szétomlottak lapjai. Csirizes vászonnal, gyerekfejjel magam kötöttem újra össze és címlapjára a pálmaág alá nagy gonddal róttam fel: Petőfi Sándor. Aztán érettebb ésszel, kevés pénzzel gyűjteni kezdtem az első kiadású példányokat. így vagyok az európai lírával is. Ezeknél különösen kedvelem a kétnyelvű kiadásokat. Ha tehettem, az angolon, olaszon és a németen kívül, mely nyelvekben jártasabb vagyok, megvettem az olyanokat is, melyeknek nyelvét nem ismerem. Van izgalom abban, amikor jó fordítás mellett az ismeretlen nyelv zenéjében, a titkosan összecsengő rímek között, mint ismeretlen zenei elemben gyönyörködhet az ember. Összevásároltam a francia, angol, olasz, orosz, finn, román és bolgár antológiák mellé kínai, japán és néger versek magyarul megjelent példányait, a Tauchnitz, az Albatross, Penguin, Pelican könyvek köteteit, melyekben a XIX—XX. századi lírai és novella termést jelentették meg. A középiskolák grammatizáló latin tanítása sem tudott elrémíteni a latin lírától. Kaposvárott az egymás után váltakozó latin tanáraim nyelvtani módszerei egyáltalán nem törődtek azzal, hogy irodalmat tanítanak ezeken az órákon. Livius ige- és főnévragozás, Tacitus mondattan, Horatius, Vergilius és Catullus minden lírai szépségétől megkopasztva, korából és a művelődéstörténetből kiemelve,