Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Ahol gyermek voltam: Somogy

gyáraktól lüktető városa volt a mienk. Gazdag földek közepén félszeg öntudattal élt. Utcáin, terein kertészkedett tovább. Nyugalma gutaütésesen zsíros volt s ha lüktető, zsongó napokra gondolok, vásárok, piacok emléke kísért. Szép állatok, erős szekerek, faragott és festett kocsik vonuló sora, könnyű fogatok fürge járása és egészséges magyar beszéd gomolyog bennem. Utánuk napokig jó falusi szag lengett e házak között. A magyar élet sok keserű mélysége és derűje élt e kispolgári világban, ahol a polgárosulás határán egy alakuló új világ kísértett. Falaink közül a hősök temetője és a kislaki malom között kacskaringózik ki a szigetvári út. Erdős tetőiről a Mecsek kéklő gerince játszadozik az utassal, amíg leér a Zrínyiek mezejére, DélSomogy síkjaira. Bajvívások helye, huszártanyák, tüskevárak és mocsárba épült végvárak földje ez. Babócsa, Berzence, Bélavár, Vízvár és Szigetvár, „az Adriai tenger Syrénáját", a költőt idézik. És Szigetvár falairól úgy röppen fel a Zrínyi Miklós név, mint Hektoré Trója emlékei közül. Ide, Szigetvárra költözött öregségére anyai nagyapám. És e kisváros iparos házain egymást érik a márványtáblák. Roppant múlt görnyeszti kéményeit és mocsárra épült tornyait. A kis házak cégtábláinak neveiről mintha a Szigeti veszedelem ismert hadnagyainak, vitézeinek jólismert nevei kísértenének. „Itt a hajdani kapunál esett el Juranics és Radivoj" — olvashatod — és az Almás tája tatár, szerecsen, cserkesz és muzulmán emlékektől, nyomoktól s az ég angyali légiók és a bűvész Alderán iuriáinak suhogásától terhes. Ilyen az én szülőföldem. Eposzok kies hona, bátran nevezhetnénk így is, mert irodalmunk két remeke: a Szigeti veszedelem és a Dorottya választotta földi fészkének. A vidámság és a virtus kedves ikrei lakják. Farsangos téli szánok és hősök kardjának csengése száll szelíden kéklő dombjai fölött és völgyeiben felemás mezei életünk titka nyiladozik. 1947