Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

követő nemzedékek. Ez azt is jelenti, hogy a tizenkilences Tanácsköztársasággal kapcsolatos nyomkeresés után bátran meg lehetne bízni a somogyi fiatalokat a somogyi néphagyományok összegyűjtésével is. Az öregapák ugyanis legszívesebben az unokáiknak mesélnek. Nekik tárul ki leginkább a múlt életük. Az öregek élt élménye világát legkönnyebben a legfiatalabb nemzedék közelítheti meg és hasznosíthatja. Az öregemberek élményvilága Rácegresen, öreglakon, mindenképpen minden somogyi községben olyan bő és gazdag, és embernevelő, hogy érdemes a fiatalságot ilyenfajta feladattal megbízni. A fészekrakáshoz azért is hozzátartozik a néphagyomány feltárása, begyűjtése, mert tudott dolog, hogy aki ezzel foglalkozik, az szereti a népet és nem utolsósorban az -országot. Mire is emlékeznek az öregek? A rácegresiek a lakodalmat rendszerint a vőlegény házánál tartották. Ott, ahová vitték az új asszonyt. »A hajdani régi cselédlakásokban vékonyabb volt az áldomás, de a stafirung is!« Kiristóf Lajosné tanúsítja, hogy az ő idejében egy ágyból és egy székből állt a cselédember adta stafirung. Kristóf Lajosné most a lányának egy szobabútort, egy kövér disznót, három párnát, hét vánkost, három dunyhát és egy üszőt adott hozományként. Visnyeiné azt állítja, hogy annakidején egy ágy, egy szekrény volt a hozomány. Kaponya Mihályné a cselédsorban egy szekrényt, egy ágyat és egy asztalt kapott. A felszabadulás után a férjhezadott lányának pedig vett egy teljes hálószoba bútort, ezenkívül kapott a lánya két váltásra való ágyneműt, két dunyhát és öt vánkost. Az urasági cselédkorszakban a cuháré volt a fiatalság mindene. A cuhárét szombat este rendezték. A cuháréban a fiatalok körbe-körbe csárdást táncoltak. Egy időben kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap »pitvarolhattak« a legények. A summa sok ilyenfajta szokásait az uradalmi cselédek is átvették. Szólt a citera a major közepén késő éjfélig. Ilyenkor, szombat esténként a summásokkal együtt hittek a cselédek a táltosokban, a bűbáj osságban. Azt tartották, hogy a foggal született gyermekből táltos, vagy garabaneiás lesz. A foggal világrajött csikóból pedig táltos ló. Az uradalmi cselédlakásokban, a cselédfészekben hittek a iavasasszonvokban. Azt is elhitték, hogy akinek fáj a torka, az jól teszi, ha lenyel egy szentelt barkát, attól meggyógyul. A kocsisok még azt is megtették, hogy nagypénteken kivitték lovaikat a kúthoz és alaposan megmosták azokat, azt hívén, hogy ezáltal a lovakat mentesítik a rühességtől. A gyerekeik igen csak az ólak körül tanyáztak. Az urasági majorok udvarain a gyerekek szívesen mondogatták: Szita, szita, péntek, Szerelem csütörtök, Zab szerda.