Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

Mondták az utolsó sort zab szerdának, dob szerdának. Nem tudták, hogy ezzel a kis versecskével ősi varázsmondást idéznek. A gyerekek a napokat fordított sorrendben mondják, péntek után csütörtök, csütörtök után szerda következik. Eképpen volt szokásban a ráolvasás is. A visszafelé való olvasás. Az egyik volt öreg cselédasszony mondta is, hogy a javasasszony a Miatyánkot használta visszafelé olvasva ráolvasás gyanánt. Az ősi pogány ázsiai táltos sámánhit így nyúlt bele a keresztény vallásokba. így Somogyországban a nép legtovább megtartotta az ázsiai ősi hagyományokat. A Miatyánknak visszafelé való olvasása után már nem meglepő, hogy az egyszerű emberek is észrevették, hogy a Miatyánkot kilenc részre lehet tagolni, ami tudvalevően beletartozik a táltos hit ősi számvetésébe. V. Magckij szerint: A fejen nőtt kelések gyógyítására kutyafejből való csontot vesznek elő. ezzel megérinti a ráolvasó a kelést, aztán elvéve onnan a kezét, eképpen számlál: 1, 2, 3, 4. 5. 6, 7, 8, 9, és rá ezt mondja: szóródjék el a betegség mind a kilenc táj felé. Ezt V. Magnickij a Szovjetunióban élő csuvasokról írja. De ez a kilences szám. meg a somogyi gyermekek »Szita, szita* dala azt mutatja, hogy Somogyországban is ismeretesek voltak az ősi szokások. Különben igen keserves volt az új házaspár élete, különösen télvíz idején. Egy-egy cselédházban hat család is lakott. A fiatalokkal együtt laktak az öregek, meg a kisebb testvérek is. Még nappal megvoltak valahogv. Szorított a munka. De már éjszaka hol az öregek, hol meg a fiatalok sóhajtoztak. Vergődtek az ágyban. A mostani fészekrakás már nem ilyen. A most élő fiatalok már nem vackokban, hanem külön szobában, tjsztes hálószobában térnek nyugovóra. A jövendő Emberi életek, sorsok bölcsője hát Rácegres. Százszemű zsákutca. A múlttal viaskodó öregek gyülekezete. Az országba induló ifjak magánya. A somogyi fészekrakók próbaköve. Emberek lakják. A házukat és földjüket süti a nap. A bőrüket fújja a szél, a jószágukat gömbölyíti a tél. A házak között, a házakban kinek-kinek a vére fagyasztja már a múltat, másutt meg most indulnak fészekrakásra. Cselédhadak tábora Somogyország? Ugy is mondhatnám, a győztesek felvonulása, örök honfoglalás, ez most Somogyország. Hogy kicsi a kezük, hogy rövid a lábuk, hát istenem: ezer éve kopik itt az ember! Somogyban Koppánnyal kezdték, azóta tízezerszer széjjelszedték az éledő paraszti közösséget. Hol Jézus nevében, hol meg a császár nevében! Ezer éven keresztül urak, papok, grófok, hercegek koptatták a somogyi nép kezét, meg az eszét.