Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

ide a járás, hogy az idevalósiakkal együtt számbavegye a bika állapotját. A bikával nem is volt baj. Emlékezem: a falu szélén vezették elő a bikát, ott, az iskola tő­szomszédságában. Az iskola a dombon áll, a bikaistálló annak a közelé­ben. Enyhe téli napon került sor a bikavizitre. Lent a mélyben, a hajtás* ban, ahol egykor a Kapos-folyó folyhatott, vagy annak egyik ága, vagy patakja, disznók röfögtek és a kanász fújta a furulyáját. Az egész tájban, a Kapos-völgyében enyhe tavaszi szellő mozdult. Hanem a bizottság székhelyén a legeltetési bizottság elnöke, Takács József hangosra fordította a szót: — Zimány község elorozta előlünk a takarmányt! Beszélgetett a bizottság. — Zimánnyal együtt községet alkottunk. — Zimánnyal együtt tartottunk apaállatot, tenyészbikát. — Ez a közösködés nem volt jó. — Amolyan vadházasság-féle volt. Ötvennyolc eszéig közigazgatásilag Zimányhoz tartozott Rácegres. Az ősszel vált el Zimánytól. A közös takarmányt azonban nem jussolták a rácegresi bikák. Emiatt ülésezett a bika-bizottság. De akármilyen go­noszság is lakozik a zimánvi legeltetési bizottság tagságában, az mégis igaz, hogy a rácegresiek jókötésű bikát kaptak tőlük örök használatra. Jó bikát és jó pásztort. Igaz, hogy a pásztorbért a holdak arányában ve­tették ki. Igaz, hogy emiatt a rácegresiek zúgolódtak. Azt mondják, hogy igazságosabb volna, ha a kijáró jószág után fizetnének. Efelett érdemes volna tépelődni. Beszélgetett a bika-bizottság. — Hány tagja van a legeltetési bizottságnak? — kérdezte Kopháziné Takácstól. — Egy. » — Ki intézi akkor a hivatalos ügyeket? — Egymagam. — No, az este zúgtak is az emberek — céloz Neugebauer az esti szólásmondásokra. — A legelő, a fák miatt ijesztettek. — Hogy vigyázzon magára! — Igen. Hogyha megfordul a világ, akkor... — Hát mi van azzal a legelővel? — Van. — Azt én is tudom. De mi baj van vele? — Az a baj vele, hogy szétvitettem a fákat. — Milyen fákat? — Az úgy történt, hogy a legelő végén fákat ültettek. A szomszédok beleszántottak a közösbe. A közöst nem adom, hát emiatt ijesztgettek. Ejtett vállú ember Takács József. A bekecse is mozog, amikor számot ad magáról és a közös legelőről. Az eladó lánya, az asszonya, az anyja egyaránt figyelték a kezejárását. Takács szürke arca vérrel telik, vörös lesz. Indulat rángatja a szája szélét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom