Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

— Töltsetek! — mondja az asszonynak. Bor került az asztalra. Piros bor. A hajdúsági asszony nem akart inni. Takács nógatja: — Igyék az egészségünkre! — Az egészségükre! — rázkódik meg a bortól a tiszántúli menyecske és aztán végleg az asztalon felejti a borospoharát. A vörösképű állatorvos az öreg Takácsnét faggatja: — Hízik-e a disznó? — Hízik. Közben a sarokban még egy idegen rontja a levegőt, az közbeszól: — Van-e errefelé népi gyógyászat? — Nincs — válaszol az orvos. —• Kuruzslás? — Nincs. A szomszédos Patalom községben van ugyan egy asszony, Csuháné, aki herélni szokott. — Mit? — Ne gondoljon rosszra, Csuháné malacot, süldőt, meg kakast is herél. — Kakast? Miért? — Nem szereti a kukorékolást, de erről hallgasson, mert a végén én kerülök rossz hírbe! — Miért kerülne rossz hírbe? Én eddig Somogyban mindig azt kutattam, hogy miért nevezik bicskásoknak a somogyiakat.. . Mostmár nyomon vagyok. — Nálunk is — szól közbe a tiszántúli asszony. — Maguknál? Debrecenben? — Nem Debrecenben, hanem Jután, a mostani munkahelyemen. Él ott egy öregember. Az az öregember minden esetben bicskát ránt az őt ugató, vagy őt megtámadó mérges kutyákra. Azt mondja az öregember, hogy azért bicskás a somogyi ember, hogy bánni tudjon a bicskájával. Ugy szokta az öreg, hogy valamiképpen elkapja a kutya lábát és a következő pillanatban már villan is a bicskája. Az öreg Takácsné az ajtóhoz húzódik. Testes asszony, elállja a kijáratot. A lánya piros bort önt a pohárba. Kopháziné nem iszik, inkább írja a bizottság jegyzőkönyvét. Az állatorvos a falu jövőjéről beszél: — Mi lesz Rácegressel? Takács számbaveszi a jövendőt: — Fehér hússertés kéne. — Kan? — Az. — Vegyék meg a kocákat. — Akkor kapunk megfelelő tenyészkant? — Kapnak, ha lesz elég tisztavérű kocájuk, ha szövetkeznek . .. — Ha lesz, akkor kapunk sovány tejet is? — Miért nem csinálnak? Csináljanak tej szövetkezetet...