Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

A település Az országút mellé épült új falu mintául szolgálhat majd az alföldi tanyaközpontok kialakításához. Ez a hetvenházas falu-település csak egy utcából áll. De ez az egy utca valósággal odatapad a kaposvár—igali országúthoz. Ez azt jelenti, hogy nem kell költséges bekötőutat építeni, mert közvetlenül az országút mellé települt az új falu. A bekötőút építése ez esetben a falu utcájának a kikövezését is jelenti. Ez sokat mondhat a szakembereknek, hiszen munkában és értékben is jelentős munkaerőt és népgazdasági értéket menthetünk meg úgy, hogy a már meglévő országutak közelébe telepítjük a majorszerű gazdasági épületeket, a tanyaközpontokat, a községeket. Rácegres születése, települése másképpen is a jövőt szolgálta. Negyvenötben minden ház végében három és fél hold földet is mértek a ház gazdájának. Ez azt jelentette, hogy Rácegresen már negyvenötben, a földosztáskor megvetették az alapját az egységes háztáji gazdálkodásnak. Ma már tudjuk, hogy nem szükséges három és fél hold a háztáji gazdálkodáshoz, mindenesetre ez a települési forma jó volt arra, hogy a ház végében elfekvő földterületből a gazda egy-egy fél holdat kiragadjon és átadjon az asszonynak konyha-, és gyümölcskert céljaira. A rácegresiek kivétel nélkül így cselekedtek. . . A ház végében szilvát, diót, más gyümölcsöt is telepítettek. A rácegresi egykori cselédek fiai és unokái tehát oda járnak iskolába, ahol annak idején a herceg Eszterházyék mindenható intézője lakott. A rácegresi határ a földosztáskor a rácegresi cselédemberek kezébe került. Az iskolában a gyerekek ártatlan őszinteséggel mondják el mindennapi életüket és a gyermeki életen keresztül ismerkedhetünk a régi paraszti életformával. Az édesanyák mindig szerették gyermekeiket és nem is lenne olyan édesanya, aki ne szeretné a gyermekét, mert ha ilyen akadna, arra már nem illene rá ez a szép szó, az édesanyai titulus jósága. Az egyik gyermek csavarintos észjárással felel a tanító kérdéseire. Azt mondja, hogy két tojás meg egy tojás, az két tojás. A tanító már nem mai gyerek, nemsokára nyugdíjba megy. Látott, hallott ő már rossz és jó gyerekeket. Jó és rossz embereket, hiszen benne élt az emberek sokadaimában. Tágította a sokadalom oldalát, eszit, melengette mindannyiuk szívét a tudomány segítségével. A gyermek válasza mégis meglepte, mert a gyerek a paraszti élet belső világából merítette a válaszát. Csavarintos válasz volt? Akkor hát milyen volt a paraszti életforma, mit takart a látástól vakulásig való munka, dolog, miben és hogyan védte, óvta az anya a saját teste sorvasztásán át is a gyermekét? A gyerek válasza a paraszti életforma kettősségére mutat. A szülők gyakran maguktól vonták el a falatot, hogy a gyermekeik erőben, egészségben növekedjenek. A gyermek szólás-mondása tehát ezt jelenti.