Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
és bőr vagyok, soványság kórja ront. Még sem hagyjuk magunkat, a jó Isten ránk-ránk tekint, hogy megsegítsen. Hónapok óta hústalan, szegény konyhánkkal nemcsak megelégszem én, boldogságomból nem hiányzik semmi, ha ennem-innom mindennap lesz ennyi. De Tinka néni most kivágja a rezet, olyat tesz ő, ami nyomban célhoz vezet: élelem-szerekért elad egy lepedőt, szemünket a már-már szinte elepedőt megejti ami van: zsír, szalonna, mint hogyha csak imén az égből pottyant volna! Lám, mit tesz egy hatalmas lepedő, s a fehérneműben oly mostoha idő!. . . Ügy látszik, az Űr szereti öreg költőjét s ily konyhán gyógyítja meg. Igenis, gyógyulok, ez nékem nagy öröm, s ezt néki hálás szívvel köszönöm. Ha rövid is a hátralékos pálya, de szüksége van rám, és a hon elvárja, hogy ember a helyét öregen is megállja. Itt nem lesz akadálya! Ennyi nagy bizalommal indul neki a télnek a nádfödeles ház három öreg lakója: Vikár Béla, Katinka nővére és Fáni, a ház öreg cselédje, aki még Somogyból került ide. Mindnyájan túl vannak a nyolcvanon... A háború tombol, a nyugdíj nem jön. Az élelem és a tüzelő elfogy a kis tanyán. A megfagyás határán levelet küld barátjának, — még ekkor is szójáték villan az agyában: »Kedves Lajos, egy betűtől függ az életünk: ma még megvagyunk, holnap talán megfagyunk! Küldj egy darab fát!« Molnár Lajos fát és zsírt küld, Nagy Lajoséit lisztet és burgonyát. Nagy esemény az éhezők asztalán: »Hű, Lajoskám, de nagy napunk volt: krumplileves zsírban, nem olajjal... Ennél boldogabb nem is lehet!« — lelkendezik, amikor szivar is kerül ebédutánra. Hiszen a sokatkoplalt somogyi diákgyerek — nem vetette meg az étkezés örömeit! Terített asztalnál volt egy kedves szójátéka: »Ne vesszen kárba, inkább a Vikárba!« A tavaszi napfényben el-eljátszott a íiszteletesék kisgyermekeivel: hosszú, mozgékony ujjaival árnyképet vetett a falra: tátogó kígyófejet, sárkányt, nagyfülű csacsit... Az utcán járó-kelőkhöz is mindig volt kedves szava. Legszívesebben nótát gyűjtött akkor is, amikor kcrgott a gyomor. Utolsó iratai között népdalszövegek is vannak, akkori gyűjtései. 1945 nyarán tervező kedve is fellángol. Az újjáéledő országban a Magyar Tudományos Akadémiának ír: 60
