Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Hát csak sertést nevelt-é Itt a maiele s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? A gyalogjáró diák akkortájt nagyon szegény falvakat látott. Erdőn vágott gerendákból rótt talpraépült az aprócska, zsuppkontyos ház. Faragott oszlopokon nyugodott a kiugró tető. Alatta pad várta a pihenni- vágyót. Kéményt kevés ház viselt, mert azt külön adóztatta az uraság. A. szegény paraszti házban a szabad-tűzhely füstje kígyózva kúszott a mennyezetre és szurokfeketére festette. Aztán kiszökött az ajtón, vagy felkúszott a padlástérbe és minden lyukon füstölt a zsupptető, mintha égne! Ez volt a »füstös-ház-«, mutatóban áll még néhány belőlük az eldugottabb faluvégeken. A »komrá«-nak nevezett picinyke szobában szorongott a népes család öregje-fiatalja, néhány tucatnál is több gyerekkel, szalmán és rongyokon. A »pógár« lakosság férfinépe, még a múlt század végén is té- len-nyáron ingbe-gatyába járt, az asszonynép pedig a maga termesztette, fonta és szőtte kender-len viseletben. Eltűntek a száz évvel ezelőtti erdők, alig maradt itt-ott egy-két haragoszöld folt a térképeken. A homokos dombokon szőlők, a völgyekben végtelen szántóföldek terjednek szanaszét: a mai társas gazdálkodás tágas téréi! A »köves út« elkanyarodik Juta mellett. Felkúszik egy dombra és azon túl már nyílegyenesen vezet Hetesre. Ahogy a somogyiak mondják »toronyiránt« becélozza az út a faluszéli katolikus kápolna vaskos kőtornyát. Hetesen láthatólag ez a legrégibb épület. Homlokán az 1769-es évszámot viseli. A törökdúlás után Belsősomogyban »kő-kövön nem maradt«, a jobbágyok faházai helyén üszkös fekete foltok sötétlettek. A kálvinisták temploma is fatalpas épület volt. A mostani kőtemplom 1844— 47-ben épült. A két utca keresztezésénél terpeszkedik a régi'urasági kastély. Utoljára a Sommsich grófok uralták belőle a tájat. A falutól büszke kőfal választotta el a parkot. Ma iskolásraj zsibong benne és vígan bontogatja a kőfalat. Köröskörül gombamódra szaporodnak a piros cserepes, redőnyös, csinos új házak. Épül és tágul ez a szép község és vele együtt még háromszáz somogyi falu, hiszen — nagyjából — egy a múltjuk és a jövőjük. Van egy kedves monda, amely szerint Hetes község a honfoglaló Íjét vezér után kapta a nevét, tehát igen régi település volna. A hetes) református egyház elég régi tárgyi emlékeket őriz. Két, vert ezüstből készült, gazdagon aranyozott úrvacsorái kelyhükön az 1685-ös évszám olvasható. Sarkadi István lelkész 1848-ban följegyezte a két kehely eredetét. A szájhagyomány jellemző a somogyi nép évszázados lázadozásaira is: »Egy Szűcs nevű jobbágy-suhanc roboton a Nagyrétben többekkel együtt kaszált; a hajdú-pallérral miről-miről sem összezördülvén, — a hajdút kaszájával levágta. Látván a nem vélt veszedelmet, onnan egyszeriben elfutott és többé senki soha nem tudott róla semmit.« Debrecenben ke» 4
