Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

el, érdekes frig dallammal, és a Hallod-e menyeeské-t, amely manapság is a dunántúli táj egyik legismertebb régi, ereszkedő vonalú csárdásdala. Ezért nem kellett messzire meinni a gyűjtőnek.

Hetes

»1899. április 1-én, születésem napján (40-ik) — Kaposvár, Juta, Magyaratád« — így jegyzi be gyorsírásos füzetébe a többnapos tavaszi somogyi gvűitőútját. Vikár Béla a negyvenedik életévének a beköszöntését a szülő megyében ünnepli gyűjtőmunkával!

A füzetben az útiszámlája így fest:

Kocsi Budapesten ................................................ 1 korona

Hordár ................................................ ........... —,20

J

egy Janinak ...................................... ... ............. 3,50

H

ordár Kaposváron ............................................. — ,20

V

acsora és kávéház ................. 2,70

Sz

oba ám, ápr. 2-án ................. ....................... 2,10

Bo

rravaló • •• ................................. ,...... ............ —,50

Regge

li (tea és kávé) ......................................... ... —,54

K

ocsi Hetesre ...................................................... 4,—

S

ürgöny (Tinka néninek Mocsoládra) ................... —,58

í

gy számol el fillérre a magyar népdalgyűjtő, ugyanakkor egyes vidéki földbirtokosok különvonatot rendelnek vagy tartanak maguknak utazásaik kényelmes lebonyolítására. Vikár Béla pedig még a gyűjtőpapirossal is takarékoskodik ps a félig teleírt országgyűlési füzeteket használja, mert az nem kerül neki pénzbe. Gyűjtőútjain egy-két füzetet is teleír gyorsírással. így tudott 7000-nél több népdalszöveget feljegyezni.

Hetesen, a szülőfaluban különösen jó szívvel fogadják mindenkor az ország vándorát. »Valahányszor Vikár Hetesre jött, Zsobrák János körjegyzőnél volt szálláson« emlékezik vissza a hatvan évvel ezelőtti eseményre a 73 éves özvegy Sárnik Istvánná, Pöttendi Lidi néni.

— »Nagyon hamar híre ment a faluban, hogy megjött Vikár, meglátogatta a szülőfaluját! Gaál Dénes tiszteletes társaságában jött el a református iskolába. Ugyanoda, ahová ő is járt valaha. Tanítónk nagy előzékenységgel fogadta. Akkor már a hírét ismerte. A kis gépet oldalt tartotta a kezében. Letette az asztalra. Hamarosan népdalok után érdeklődött. Közben humorizált: — Kislány, te nem mosakodtál! Milyen kormos a szemed!? — Erre a kislány sírvafakadt. -— Ne sírj — vigasztalta

— csak azért mondtam, mert fekete a szemed! — Erre aztán kitört a nevetés. Vikár is mosolygott. Nagyon hamar megszerettük.«

»Akiket a tanító kijelölt, azokkal dáloltatott. Nem a gépbe, csak úgy szabadon, hogy kinek mi a . tudása. .Megjegyzem, akkor még az iskolában sem volt szabad szerelmes dalokat dalolni, csak ilyenfélét tanítottak:

43