Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

Magosán száll a felhő az égen Nem láttam én édesanyám régen.

Ha én mint a felhő szállni tudnék,

Minden reggel csak hozzá szállanák ...

Vikár nem ilyen dalokat keresett. Velem A hetesi temető-t da~ loltatta el. Elébb csak úgy külön, és akkor odaállított a gép elé, elindította, a gép forgott, én meg daloltam. Mikor kész voltam, Vikár bemondta: »Dalolta Pötten dl Lidi, Hetösön, 1894 április másodikén.« Én akárhogyan gondolkodom, úgy emlékszem, ezt a dátumot mondta — töpreng a messzi múlton Pöttendi Lidi néni. Pöttendi Pál, a bátyja viszont határozottan kijelenti, hogy 1894 nem lehetett, mert akkor még ő is iskolába járt. Özvegy Szántó Lajosné, Tót Erzsi volt a másik iskolatárs, és ő is 1899-re emlékszik, mint a perdöntő gyűjtőfüzet. Lidi nénivel egyébként mindenben egyetértenek, és így mesélgetnek tovább: »Vikár csinált valamit a gépen, no aztán a csuda kis ördög megcsúfolt: utánzott, épp úgy elmondta a nótát, mint én! Kukucskáltam jobbra, kukucskáltam balra, én a tudatlan kislány, hogy mi is hát, ami a hangokat, a nevemet mondja? De akkor már az összes ki nem hívott fiúk és lányok is ott álltak az asztal körül, kíváncsian bámulva. És ott állt közöttük Vikár Béla, mint egy hős, mi pedig néztünk föl reá és a kis gépre, úgy, mint a biblia-beliek... ő pedig mosolygott a zavarunkon és azt mondta: Kislány, majd a te nótádat Budapesten is meghallgatják és meg fogják őrizni!«

Sajnos ez a henger is összetörött! Kereszty István 1900 táján

még hallgatta, fogyatékosán le is jegyezte. Somogy megye Népköltése

az ő hibás kottáját közölte. Lidi néni szerencsére ma is eldalolja a dalt, hiba nélkül:

Poco pariando

Pöttendi Lili, 70 é. Hetes, 1955. Xl.26.yollyl

A he- te- si te-me-tő- ben Há-rom ár-va sé-tál ben-ne;

Mind a há-rom azt si-rat-ja, Hogy nincs néki é-des-any-ja, E-des-any- ja.

Kelj föl, kelj föl, édesanyánk, Leszakadt a testi ruhám!

— Nem kelhetek, három árva, Mert a sírom le van zárva,

Le van zárva.

44