Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
tűnnek ki. A lejegyzéseket 1891-ben a Journal of American Arcaelogy and Ethnology c. folyóiratban Gilman, a Haward Egyetem tanára közreadja: a tempót változó metronom-jelzésekkel, a dinamikát és hangmagasság-ingadozásokat a hengjegyek fölé írt vonásokkal jelzi, — akárcsak évtizedekkel később Bartókék —, de az anyag hibás. 1892-ben a berlini Vierteijahresschrift für Musikwissenschaft c. folyóiratban Stumpf rámutat, hogy az egyéni hibák, a kuriózumok nem tartoznak a folklór mintaanyagához. Utólagosan nem lehet javítani a felvett anyagot, tehát a helyszínen kell jól válogatni. Fonográffal csak képzett gyűjtő gyűjthet, aki jól ismeri, amit fel akar venni. Vikárnak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy jól és jót gyűjtsön a fonográffal, csak éppen gépe nem volt. Az akkori vallás- és közök-* latásügyi miniszterhez fordultak Hermann Antallal és Volf Györggyel. Amikor átadták a tervüket, a miniszter megdöbbent: Uraim, hát én még dalokat is gyűjtsék!? — Szerencsére gróf Csáky Albin pár év múlva megbukott és utóda Wlassich Gyula lett, 1895. január 14-én... Egy hét alatt kiutalta a fonográf gép és a hengerek költségeire a 400 koronát. De míg a külföldön is elismert Vikár Béla a hazai »kegyelmes urak« előtt hajlongott a fonográf gépért, eltelt öt hosszú esztendő. Az első fonográf gépet Rákóczi Jakab hangszerkészítő gyártotta. Utánzat volt, akkumulátorral együtt kitett félmázsát! Törököt fogott vele Vikár és nem akadt senki segítőtársa. »A gyűjtést magam vállaltam el, miután a fonográf gép kezelését, a vele való bánásmódot, s a gép esetleges szükségessé váló szétszedésének és kijavításának módjait megtanultam.« Ezzel a látványosságnak is beillő beszélőgéppel száll vonatra, majd kocsira, gyalogosan megy fáradhatatlanul, amíg eléri a magyar parasztnépet, az igazi népdalok forrását. Cigány napszámos a hátán cipeli a nehéz gépet, más nem igen vállalkozik még falun sem erre a munkára ... A gyalogjáró Vikár Béla, nyomában a cigány napszámos a fonográffal — a múlt század népdalgyűjtő apostolának megható képe! 1895-öt írnak . . . »A gyűjtést. . . alkalmasabb vállalkozókat nem találván, én magam kezdtem meg, éspedig ugyanazon év (1895) decemberében a nagy magyar Alföldön, Borsod megye mezőcsáti járásában. Csincsetanyán 12 fonográfhengerre mintegy 50 dallamot vett föl Vikár. Az elsők egyike a Fehér László balladája volt. Takács István 50 éves uradalmi cseléd éneke. Ennél értékesebb dallamot és nálánál szegényebb népdalénekest aligha találhatott volna bárki ebbein az országban! így indult el az európai népek dalainak fonográf-gyűjtése, megörökítése. A Magyar Néprajzi Múzeum fonográftárában ■— amely az első volt Európában, a Fehér László balladája az 1. számú fonográfhengeren van. Azóta bebizonyosodott, hogy ez a dallam visszamutat az ezer évvel ezelőtti őshazába. 1896-ban hatalmas kiállítással ünnepelte Magyarország ezeréves fennállását és a honfoglalást. A kiállításon Vikár Béla ezt a dallamot állította ki kottatáblán. A legérdekesebb szemlélője a 13—14 éves nagy- szombati gimnazista volt, Kodály Zoltán: »A milleneum idején két hétig Budapesten lehettem. Legnagyobb benyomásom a kiállítási falu volt. Egy 31
