Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

sor ház, különböző vidékek viseletébe öltözött alakokkal, teljes íelszereléssel. Jártam én azelőtt is falun, de a mi vidékünkön olyan gyönyörű népviselet, hímzés, fazekasáru nem volt látható. Örök kár, hogy nem hagyták meg azi a falut állandó kiállításnak. Alapja lehetett volna egy magyar Skansennek. Egyik házban egy fali tábla vonta magára a figyelmemet. Fehér László balladája volt... gyűjtötte Vikár Béla.«

így vált Vikár gyűjtése, a Fehér László balladája az új magyar muzsika irányjelzőjévé.

Vikár Béla első gyűjtéseinek egy része eltűnhetett. 1897-ben például bemutatott a Néprajzi Társaságban olyan felvételeket, amelyek a telefonhírmondó — ma úgy mondhatnánk vezetékes rádió — részére készültek. Ugyanebben az évben a felvidéki Sárosmegyei Közlöny 15. száma Vikár-előadásról ad hírt: Népköltészet és néprajz mutatványokkal, a phonograph segítségévek óriási tapsvihart váltott ki, bár »az nem elég tiszta a hallgatásra . . .«

Ezek a fonográfhengerek aligha kerültek be a fonográftárba. 1898. október 15-én hagyta jóvá a miniszter a Néprajzi Múzeum és Vikár Béla közötti megállapodást, mellyel Vikár a »hengereit, ha azok kifogástalanok, s 2—3 népdalt tartalmaznak, darabonként 5 forintjával válthatók meg, mely összegben Vikár úr utazási költségei is benne vannak. Köteles azonban a kifogástalan fonogrammon kívül az illető népdal teljes fonogramm providentiáját, továbbá szövegét az osztálynak beszolgáltatni, mely azt tetszése szerint és a gyűjtő tulajdonjogának megsértése nélkül bármikor felhasználhatja és saját közlönyében ki is adhatja.« A múzeum évi 150 forinttal legfeljebb 30 fonográfhengert tudott átvenni. Közben sokasok fonográfhenger elkallódhatott.

Vikár Béla csakhamar kisebb, könnyebb gépet szerzett. Rugóra járt, sárga puszpángszínű volt, szögletes tetejét rákapcsolva kézben, vagy hátizsákban maga tudta vinni. Rázós kocsikon az ölében tartogatta.

Ezzel már könnyebben járt ide-oda az országban.

Somogyi fonográfgyűjtések 1898 99 Somogy szob

1898. augusztus 14-én Somogyiszobra utazott Vikár Béla. Gyűjtő- füzetébe már II. 6-án beírja: Somogy, de azután áthúzza, II. 13-ra ismét előjegyzi, és újra áthúzza. III. 12-én Szegvárra utazik, az útiszámláját is bejegyzi füzetébe. Többször eltervezi tehát a somogyi fonográf gyűjtést, de csak a nyár végén valósítja meg. A Néprajzi Múzeum fonográf tárában őrzött támlapokra sajátkezűleg írta: 1898. augusztus 14.

Somogyszob vasúti fővonal melletti nagyközség, Kaposvártól délnyugatra, 50 kilométerre, a fele úton van Kutas, ahol Vikár elemi iskoláit befejezte és ahol nagyapját és édesapját eltemették. A gyermekkor

32