Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A Baláta-tó természetvédelmi terület vadászati jelentősége
Hazánk faunájának ritka tagja a csalitjáró pocok (Microtus agrestis), mely a láp glaciális eredetű relictum faja. A denevérek közül itt előforduló két faj új elterjedési adatot jelent a Dunántúli Dombvidék faunájára. A természetvédelmi terület emlősfajai egy kivételével eurytop el- terjedtségű alföldi-dombvidéki fajok. Csak a Microtus agrestis steno- tcp faj. Jellemző a láp faunájára három nagy vadunknak (vaddisznó, gim- szarvas, őz) gyakori előfordulása. E tekintetben a Baláta — véleményem szerint — egyedülálló helyet foglal el a hasonló jellegű hazai természet- védemi területek között. A Baláta-tó természetvédelmi terület vadászati jelentősége A Baláta-tó természetvédelmi terület a kaszópusztai (somogyszobi) vadászati reservatum területén fekszik. A kaszói szarvasállomány nemcsak hazai,' de világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Ezt bizonyítja az is, hogy 1943-ig az agancskiállításokon 15 arany-, 25 ezüst- és 15 bronzérmet kaptak az innen származó agancsok. A kiváló eredmény az évtizedeken át végzett rendszeres kiválogatás következménye. A rendkívül értékes szarvasállomány eddigi fennmaradásában és további megőrzésében igen jelentős szerepe volt és van a Baláta-tó természetvédelmi területnek. Vadászati szakemberek egybehangzó megállapítása, hogy az egész hatalmas vadászati reservatumon a vad — így a szarvas is — rendkívül nyugtalan. Ennek oka az állandó zavarás, amit az intenzív motoros fakitermelés, traktoros szállítás, vaddisznóhajtás stb, okoz. Ahhoz, hogy az értékes 'szarvasállomány a területen maradjon, minden időben háborítatlan menedékhelyre van szüksége. Ezt nyújtja a Baláta védett őslápja nádasaival, fűzbozótjaival. (Természetesen ugyanígy menedéket talál itt a többi vad is.) A természetvédelem érdeke, amely ritka növény- és állatfajokat igyekszik megőrizni a tudomány számára és a vadászati érdek, amely a kiváló szarvasállományt igyekszik fenntartani, teljes mértékben megegyezik egymással. Ha tehát az erdészet, amelynek amúgyis feladata a természetvédelmi terület háborítatlanságáról gondoskodni, teljes szigorral őrködik afelett, hogy engedély nélkül senki oda be ne lépjen, puska többé ott ne szóljon, orvvadász hurka egy állat nyakán se szoruljon, tulajdonképpen a saját célkitűzéseit szolgálja: a féltve őrzött szarvasállomány fennmaradását. A legutóbbi két év során e téren fokozott megértést mutatott az erdészet, de kívánatos lenne, hogy a természetvédelmet biztosító előírásokat még nagyobb eréllyel hajtsák végre. 43
