Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

Összefoglalás

összefoglalás

A Baláta-tó természetvédelmi terület a jégkorszak utáni időkből fennmaradt ritka természeti kincsünk.

Ötéves vizsgálat eredményeként 110 gerinces állatfajt (és számos fajváltozatot) sikerült kimutatni.

A terület állatai nagyrészt alföldi-dombvidéki. erdei és vízi, nagyel- terjedésű fajok.

A glaciális származású csalitjáró pocok (Microtus agrestis) a láp eredetének a jégkorszak utáni időkbe való visszanyúlása mellett bizonyít.

A keresztes viperának (Vipera berus berus) a somogyi előfordulási területen egy helyi formája van kialakulóban.

A láp gerinces állatai között, magas egyedszámánál fogva, a kétéltűek csoportja az uralkodó. A terület anyag- és energiaforgalmában, mint tápláléknak, jelentős szerepe van e csoportnak.

Jellemző a területre nagy vadjaink viszonylag nagy számban való előfordulása.

A természetvédelmi terület jelentős szerepet játszik a rendkívül értékes gímszarvas-állomány fennmaradásában.

A Baláta gerinces állatvilágát (110 faj) összehasonlítva a kitűnően feltárt bátorligeti őslápéval (amelyhez növényzete és talajviszonyai alapján lápunk legjobban hasonlítható) a fajok számát itt lényegesen nagyobbnak találjuk. (Bátorligetről — magáról a védett területről — 75 gerinces faj ismeretes.)

Végezetül felhívom a figyelmet arra, hogy a Baláta őslápjának gerinctelen faunája még nincs kikutatva és valószínűleg érdekes adatokat tartogat természetvizsgálóink számára.