Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)

Kádár Tamás: Egy figyelemreméltó Dráva vidéki főúr a 13. század második feléből: Péc nembeli György fia Dénes nádor és országbíró közéleti pályája

Dénes bárói karrierjének második, IV. Béla király, illetve Béla herceg szolgálatában töltött szakasza 1270 májusában véget ért. 1269 nyarán vagy szeptember elején meghalt az ifjabb Béla, és a következő' év május 3-án pedig az idó's uralkodó is elhunyt, így Dénes е10ЪЬ a hercegi udvarbírói széktől, majd - minthogy a fóliatalmat átvevő' V. István néhány héten belül atyja csaknem összes tisztségviselőjét leváltotta, rá pedig bizonnyal neheztelt is - a zalai ispánságtól ugyancsak meg kellett válnia. István azonban hamar megbocsátotta hűtlenségét, és a cseh-magyar ellentétek újbóli kiélesedésekor, 1270 végén egyelőre egy kisebb súlyú és presztízsű tisztségre, marócsai ispánná nevezte ki.28 December eleje táján - már bizonyosan a Zágráb megyéből kivált határvárispánság elöljárójaként - Monoszló nembeli Gergely királynéi tárnokmester, vasi, Miskolc nemzetségbeli Panyit zalai, valamint Ákos nembeli Ernye varasdi ispán oldalán a király parancsára egy jelentős csoportosítás élén betört Stájerországba. A sereg végigdúlta-pusztította a tartomány délkeleti részét, megostromolta, vagy legalábbis körülzárta a Mura-parti Radkersburgot (ma Bad Radkersburg, Ausztria) - magyar nevén Redegét —, Fürstenfeldet és az azonosítatatlan „Limbuh”, valamint „Trasach” várat, majd néhány napon belül hazatért.29 Lehetséges, hogy Dénes részt vett a már személyesen a király által vezetett december végi ausztriai hadjáratban is, amelynek során a magyar csapatok hosszabb ideig portyáztak, raboltak Bécs, valamint Himberg környékén, és egészen Bécsújhelyig feldúlták a hercegség határmenti területeit. Ludbregi előnéwel szereplő rokona — vélelmezhetően testvére, vagy annak fia Miklós, akit ottani érdemdús szolgálataiért V. István 1272- ben értékes birtokadományban részeltetett, nagy valószínűség szerint az ő kíséretében, illetve csapatában vitézkedett és tüntette ki magát a stájerországi harcok során.30

Noha pozitív forrásadat hasonlóképp nem támasztja alá, felettébb valószínű, hogy 1271 tavaszán, II. Ottokár nagyszabású Magyarország elleni támadása idején szintén jelen volt a hadra kelt seregben, és harcolt a vereséggel zárult Moson melletti és a május 21-i Rábca menti, Győr környéki, győztes csatákban is. Július legelején, a béketárgyalások napjaiban mindenesetre bizonyosan a pozsonyi táborban, V. István más bárói körében tartózkodott, és azokkal együtt - marócsai ispánként - maga is esküt tett a 2-án aláírt békeszerződés megőrzésére, illetve arról oklevelet adott ki a cseh uralkodó számára.31 Nyilvánvalóan már ekkor is bírta a király kitüntető bizalmát, de országnagyi méltóságot csak István uralkodása legvégén, a kormányzat Gut-Keled nembeli Joakim szlavón bán rejtélyes hátterű pártütése utáni, üstöllést végrehajtott átalakítása, pontosabban teljes körű lecserélése alkalmával kapott: 1272. június-július fordulója körül országbíró és varasdi ispán lett. Első ízben augusztus 3-án tűnik fel új tisztségeiben, amelyektől aztán, hozzávetőleg hat héttel később, épp olyan hirtelen és váratlanul kellett megválnia, mint ahogy elnyerte azokat.32 1272. augusztus 6-án meghalt ugyanis V. István király, és a hónap utolsó napjaiban a tényleges főhatalmat - a László trónörököst, immár a következő, trónra lépett királyt kezében tartó - Joakim bán szerezte meg, aki szeptember 11. előtt, valószínűleg már a 3-án végbement koronázáskor Sándor fia Sándornak juttatta az

28 ÁÚOIII. 247-255. (253.) p., RA 2094. sz. 1270. szept. 4-én még Ábrahám volt Marócsa ispánja (Lásd Zsoldos,

2011. 168. p.).

29 UBII. 8. p., RA 2098. sz.; MESII. 20. p„ RA 2363. sz.,; ÁUO XII. 73-76. (73-74.) p., RA 2389. sz.; RAII/2-3.

264. p. (3063. sz.); Chronicon Austriacum anonymi. In: CFH I. 508. p.

30 Miklós egyébként 1271 elején Vas és Zala megyék védelmében is érdemeket szerzett. Lásd CDCr. VI.

639-641. p.

31 ÁÚO III. 247-255. (253.) p„ RA 2094. sz.

32 1272. aug. 3.: Hazai okmánytár. (Codex diplomaticus patrius.) IV-VIII. Kiadják Ipolyi Arnold, Nagy Imre,

Ráth Károly, Véghely Dezső'. Győr - Budapest, 1867-1891. (a továbbiakban: HO) Vili. 438-440. (439.) p.,

RA 2224. sz.; Zsoldos, 2011. 32., 222. p.

11