Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
óvakodjék, különben kénytelen lesz az illető' úr tudomására hozni! Hegedűs még mindig nem tért észre, só't durva megjegyzéseivel tetézte meggondolatlan kijelentéseit. Guszti figyelmeztette ó't ismét, mire ő kijelenti, hogy olyannyira utálja Starrakot, hogy vele szóba sem áll és a segédei pedig vele nem tárgyalhatnak! Tehát megtagadta az elégtételadást eleve! Aki sért, annak azért helyt is kell állnia, legalább a lovagiassággal járó úri érzés ezt így diktálja. Guszti tudomására hozza Starrak százados úrnak az ellene elkövetett brutalitást, ki meglepó'dve veszi tudomásul és lekeseredik, miközben szája szélén a düh reszketett. Még aznap este tiszti gyűlés elé kerül az ügy, amelyen Vili bátyánk — mint legidó'sebb magyar tiszt - elnökölt és a felindulástól remegő' hangon tudatja a tényállást, amit mindenki megbotránkozva vesz tudomásul. Utána Hegedűs, mint vádlott védekezése hangzik el, ami újabb és újabb rágalmakat rejt magában a megsértett magyar százados ellen! Védekezés ellenkező' hatást ért el, mint akarta és így az úri érzésében megbotránkozott tisztikar kifejezte megvetését a durvaság ellen és Hegedűst bojkottálta. Ezzel az ügy nem érte el végét. Másnap, március 13-án egy propaganda indul meg, amelyben Hegedűs barátai erősnek találják a bojkottot és annak feloldását kérik egy levélben, amelyet Strinovich kapitány úrhoz címeztek, kijelentvén azon óhajukat, hogy Hegedűst ezután is bajtársi szeretettel vehessék körül! Bocsánatot kérek, ha valakivel ellenkező véleményen vagyok, de ezt a bajtársi szeretetet nem osztom az illető urakkal. Hogy öleljek én valakit szeretettel magamhoz, amikor az illető elköveti a legbrutálisabb sértést és utána megtagadja az elégtételadást! Szerintem, aki szeretettel veszi az ilyen embert körül, azonosítja magát az illetővel. Ezt pedig én nem teszem és mint lovagias ember nem is tehetem. Ez a propaganda kívánta, hogy újból egy tiszti gyűlés üljön össze ebben az ügyben. A gyűlés 15-én délután 2 órára volt kitűzve. Megjelentek az összes magas tisztek. Vili bátyánk, mint elnök felolvassa a hozzáintézett levelet és nyomban elmondja az állásfoglalását ebben az ügyben. Utána egy ellenpárt felolvas egy hosszú, de az ügytől teljesen külön tárgyú levelet, hivatkozva a márciusi eszmékre, az összetartásra, a közös munkára és szakadásra indító oknak tartván a bojkottot; majd ajánlja a 12-iki határozat elvetését és kijelenti, hogy ezt az ügyet Starrak és Hegedűs urak privát ügyének és nem közügynek tartják. Erre Vili bátyánk felveti a kérdést: „Kérem az urakat, hogy válaszoljanak nekem, ki provokálja a szakadást, aki az összes magyar urak által elhatározott bojkott mellett van és marad, vagy pedig, aki az összesség határozata ellen foglal állást és propagandát csinál?” Nem zavarjuk magunkat ezzel a tapintatlansággal, amit egyáltalán nem tartok helyesnek és úri érzéstől diktáltnak, hanem elhatározzuk, hogy a bojkottot igenis fenntartjuk és a 25 úrnak, akik kivonultak a teremből, rosszallásunkat fejezzük ki és tettüket helytelenítjük. Starrak százados úrnak pedig teljes bizalmunkat szavazzuk és kérjük, hogy továbbra is viselje dolgainkat a szívén, amint eddig tette! A jegyzőkönyvet felolvassa Strinovich százados úr Starrak százados úrnak, kit éljennel fogadott a tisztikar és miután bizalmunkat megköszönte, pár szóval éltette a hazát és a magyarság összetartását; megígérvén, hogy minoritásnak nem engedünk az ő vezetése alatt. Éljen és taps közben hagyta el a termet. így telt el március 15-ike 1919-ben; mikor a lét és nem lét fölött lebeg megsebzett szárnyakon édes anyánk, a sebeiben vérző Hungária! 95
