Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Reánk, kik ez ádáz küzdelemben férfiasán, becsülettel álltuk meg helyünket a harcmezőn, s most, mint rabok itt tespedünk, s összetett kézzel vagyunk kénytelenek a győztes nagyhatalmak kegyelméből születendő hazánk vajúdását szemlélni, ha visszatérünk nagy munka vár! A kard forgatásában kifáradt kezek a munkában találjanak pihenést! Folytatni kell a 48-as idők nagy embereinek szellemében az újraépítési munkát. Dolgoznunk kell meggyőződésből, erős elhatározástól űzve! És én hiszem, ha hozzálátunk munkánkhoz olyan lelkesedéssel, amilyennel táborba szálltunk és kitartunk olyan kitartással, amilyennel végigküzdöttük a világégés borzalmait, akkor a pusztítás, a rombolás dühét az újraépítés alkotó munkája váltja fel és az ágyúk félelmes bömbölését gőzgépek, gyárak zakatolása feledteti, amelyet nem halálhörgés kísér, hanem a megelégedés és jólét zenéje; dal fakad az arany kalászt termő rónán és boldog lesz a szenvedő bús magyar! A széthúzásnak, mely mindig átka volt a magyarnak, s amely — sajnos - itt is hatványozott mértékben ki van fejlődve, meg kell szűnnie, mert csak összetartás, együttérzés képes nagy munkát végezni, valamit alkotni. Ha mindegyikünk, abban a körben, hivatásban, melyet betölt - legyen az bármily szerény is - ebben a szellemben, a szent cél érdekében dolgozik, az eredmény nem maradhat el, és ’még jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!’”263 Tegyünk tehát mi, kik duplán szenvedtünk a házéiért, szent fogadalmat, hogy lankadni nem fogunk és az őseinktől öröklött hazaszeretetben egyesülve, erőnkből telhetőleg mindent elkövetünk, hogy azt ismét naggyá, virágzóvá tegyük! Legyen a mi jelszavunk, mint jó magyaroknak és hű hazafiaknak: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűi!"264 - és a mi jó szülő anyánk betegségéből újra felépül. Abban a hitben, hogy megemlékezésünket a munkás honszerelem szent tüzének lángja világítja meg, jertek, ünnepeljük március 15-öt, a politikai és polgári szabadság diadalának ragyogó szép napját!" Ezután a hatásos beszéd után, melyet tapssal honorált a közönség, a többi számok is sikert arattak. Az én beszédem mellékelve.265 Az utolsó számnál a Szózatot már a hazafiság magasztos tűzláza színezte a magyar ajkakon és az ünnepély elérte célját, s büszkén ismerem el magam előtt, hogy fáradozásom nem volt hiába. Az imént azt írtam, az ünnepély elérte célját! Jó lehet tévedtem, bár a hangulat, a lelkes éneklés ezt sejtették! A délután folyamán egy az ünnepély szellemével ellenkező' szakadás állt elő' alig 90 tagot számláló magyar táborunkban. A déleló'tt összetartásra, közös megegyezésre buzdító szavai után, délután felüti fejét a pártos hiba, régi átka össze nem tartóságunknak. De nézzük mi idézte ezt eló'! Március 12-én történt. Délután volt, szomorú esó's idő'. Hegedűs János tartalékos főhadnagy magáról megfeledkezve, minden finomságot nélkülöző' bárdolatlansággal, az okát maga sem tudva, Guszti és Gyuszi jelenlétében egy elképzelhetetlenül brutális kijelentést tett Starrak százados úrra, ezt mondván: „Starrak egy szélhámos gazember”. Ezt egy az úri lovagiasságából kivetkezett ember mondta. Guszti — amint azt tőle várni lehetett — nem hagyhatta ezt és figyelmeztette Hegedűst, hogy az efféle kijelentésektől 263 Helyesen: „Még jőni kell, még jó'ni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!” Részlet Vörösmarty Mihály Szózat című verséből. 264 Részlet Kölcsey Ferenc Huszt című verséből. 265 A hivatkozott beszéd hiányzik a visszaemlékezés mellől. a megmaradó szűk, de önálló kis hazából fáradhatatlan munka, kitartó szorgalom és összetartás által a mai világot uraló eszméknek megfelelőleg egy boldog, megelégedett virágzó hont építhetünk. 94
