Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Eljön hat óra. Összegyűl a szétvert embersereg a zászlóaljparancsnokság előtt. Kijelentem nekik, hogy itt már mindennek vége! Akik akarnak, visszamehetnek. Hát a kapitány úr meg a hadnagy úr itt maradnak? Mit csinálnak? Mi itt maradunk, mert már az úton, amelyen visszamehetnénk, ellenség van. — jelentem ki meghatottságtól reszkető hangon. Akkor mi is maradunk! — morogták a fáradt ajkak ragaszkodó tonban.199 Rendben van fiuk - mondtam — maradjatok csöndben. Megjelentettem kapitány úrnak, ki fájó örömmel vette tudomásul a legénység e ragaszkodását. Teljesen minden nélkül nézünk szembe a hadifogság szomorú napjaival. Nincsen semmim; a legényem még délben hátra ment Gottlieb200 legényével és magával vitte a legszükségesebbeket, míg a többi holmim a trainnál201 volt. A délután folyamán egy ordonáncot próbáltunk meg elküldeni az utolsó sorokkal, hogy próbálja kívül vinni szeretteinknek szóló utolsó üzenetünk. Vajon elérte-e ő is a menekülés útját? Fogságba kerülünk — ez izgatta a szenvedésben egybeforrott lelkeket. Könny csillogott a szemben és a még pár órával előbb vad, harcoló alakok szívét szomorú lágyság kerítette hatalmába. A sebesültek és halottaktól igyekezett mindenki egyet-mást szerezni. Mindenkinek szüksége volt valamire, hiszen mindenki plangul202 állt, egyikünknek sem volt semmije. Nekem Balikó szerzett egy köpenyt és Missuray kapitány úrtól203 kaptam egy inget és egy alsónadrágot. Ez volt a vagyonom, amikor este 7 óra 30 perckor megindult a szomorú menet a franciák felé! Fegyvereink elszórva, írásaink széttépve, látcsöveink összetörve hevertek a földön. Mentünk fegyvertelenül, letörten! A franciáknál egy finom lelkű fiatal főhadnagy — Lieutenant204 Martin 138. gyalogezredből — fogadott és vezetett bennünket a zászlóaljparancsnokságig, hol egy őrnagy, a zászlóaljparancsnok és segédtisztje egy kapitány voltak. Az őrnagy egy komolyképű, szigorúnak, de jó katonának kinéző öregúr. A kapitány szimpatikus képű fiatalabb ember, de a győzelem gőgje ott mosolyog az arcán. Véletlenül előttem áll meg, és bevisz a parancsnok deckungjába, amely pár órával ezelőtt Fejfarek 69-es főhadnagy205 lakása volt. Különböző katonai kérdésekkel igyekezett elhalmozni, mire feleltem: pardon kapitány úr, én magyar tiszt vagyok, s így nem mondhatok, nem akarok semmit mondani! — mire ő feldühösödik és majdnem úgy dob ki a deckungból. Utánam Killius Gyuszi barátomat fogja meg. Ó szintén nem hajlandó semmit elmondani, mire megtörténik a fogság első durva jelenete: a francia kapitány durva kezekkel felszakítja gombjait és írásai között keresgél. Majd visszaadja és Gyuszit elküldi. 199 Ton (német): hangnem. 200 Gottlieb Dezső: 1918 októberében tartalékos egészségügyi hadnagy a cs. és kir. 44. gyalogezredben. Kurtz Géza — Kristófy Géza: A cs. és kir. Albrecht főherceg” 44. gyalogezred és a cs. és kir. 105. gyalogezred története. Budapest, 1937, Merkantil-Nyomda, 298. p. 201 Train (német): szállítmányozási feladatokat ellátó katonai menetoszlop. 202 Plangoris (latin): gyász. 203 Missuray Félix: 1918 októberében százados a cs. és kir. 69. gyalogezredben. Crettier Ferenc (szerk.): A volt cs. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története (1910-18) és világháborús emlékalbuma. Cegléd, 1937, Sárik Gyula és Géza Könyvnyomdái Műintézete, 483. p. 204 Lieutenant (francia): főhadnagy. 205 Fejfarek József: 1918 októberében tartalékos főhadnagy a cs. és kir. 69. gyalogezredben. Crettier Ferenc (szerk.): A volt cs. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története (1910-18) és világháborús emlékalbuma. Cegléd, 1937, Sárik Gyula és Géza Könyvnyomdái Műintézete, 428. p. 78
