Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Összeáll a legénység és megindulunk a Piave part felé. Sietni szerettünk volna, hogy minél előbb egy rendes helyre kerüljünk. A Pia vén éppen előttünk lőtték el a hidat és így innét maradunk. Rettenetes hideg volt. Remegtünk a hidegtől és inkább a halált kívántuk, mint ilyen életet. Mikor kivilágosodott, kissé hátrább megyünk és a bokrokban elhelyezkedünk. Lefekszünk a földre. Éhesek vagyunk. Fázunk. Párnánk a jobb kezünk, takarónk a bal. Talán egy - jelennél - szebb világról álmodtunk, amikor saját tüzérségünk munkája riaszt fel bennünket közel csapkodó gránátjaival. Megtörtén húzódunk össze. Reggel új francia csapatok jönnek és tüzérek vonulnak fel. Némelyik dühös, meredt képpel néz ránk, s talán jobb szeretne belénk rúgni, míg a másik szánakozó pillantással megy el mellettünk. így telik el a délelőtt. Kora délután összeállítanak bennünket és a Piavéhoz megyünk, hogy végre átmenjünk a folyón. De újból itt maradunk. Újból a hideg, nedves parton töltjük az éjszakát. Egymáshoz közel bújunk Strino bácsi,206 Kaczovszky Guszti és Killius Gyuszival, hogy testünk melegének összeadásával melengessük fel zsibbadt, hidegtől megdermedt tagjainkat. De nem bírjuk soká! Felugrunk és kínlódva jobbra-balra szaladgálunk, hogy egy kis melegség fejlődjék bennünk. De ezt is abba kell hagyni, a napok óta fáradt, elcsigázott test nem bírja a mozgást. A lábaink meredtek lesznek s alig mozdulnak. így múlik az éjszaka, míg végre reggel a szürkületben megindulunk a vízen át. Az első szakaszon átlábalunk vagy 40 cm mély vízen, utána a kis szigeten megállunk és várjuk, míg egy nagy train colonne207 átjön a hídon, hogy utána mi átmenjünk. Átértünk. Pederobba208 roncsain menetelünk keresztül. Utunk sárban, vízben vezetett Villa de Castelloba.209 Egy olasz hadosztály parancsnokság van itt. Újból faggatások, de rajtunk nem változtatott az átélt kínok szenvedése, megmaradtunk büszke, magyar tiszteknek. Itt rendeztek, felírtak bennünket. És mi tisztek kaptunk 1 konzervát210 és zwiebackot.211 Jól esett az ennivaló, hiszen jó két-három napja csak szenvedésből éltünk. Déli tizenkét óra körül megindulunk ezredenkint összeállva. Egy olasz carabiniere212 lóháton vezetett bennünket. Kezében kivont kard. Nevetünk e meneten. Kivont karddal vezetnek egy fegyvertelen, összetört fogolycsapatot! Nagy volt errefelé a győzelmi mámor. A kardos vitéz előre lovagolt és minden faluban bejelentette, hogy jön a fogolycsapat, mire az egész falu az utcára tódult és nevetve, csúfolva bámult ránk. Nem is csoda! Hiszen a gyáva, semmit nem érő olaszok nem voltak ilyesmihez hozzászokva! így menetelünk éjjel 2 óráig. Kerülő utakon érkeztünk meg Cittadellaba,213 a fogolytáborba. Utunk rettenetes volt. Fáradt, összetörtén meneteltünk vagy negyven-ötven kilométert. A kínok kínját szenvedtem át ezen az úton. Néhányan elájultak, majd újra életre keltek és mentünk tovább elcsigázva, összetörtén, de komolyan, büszkén! Itt összeírnak és elszállásolnak bennünket a legénységi táborban. Végre lefekhetünk! Nem kellett ringatás. Aludtunk; álmunk volt a szenvedés. 206 Strinovich Vilmos százados. 207 Train colonne (francia): szállító menetoszlop. 208 Pederobba: Község Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Treviso megye). 209 Villa de Castello: Település Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Treviso megye), Pederobba község közigazgatási területén. 210 Konserve (német): konzerv. 211 Zwieback (német): kétszersült. 212 Carabiniere (olasz): csendőr. 213 Cittadella: Község Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Padova megye). 79
