Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Récsei Balázs: Az első világháború kaposvári emlékezethelyeinek történetéből
felállítani szándékozott emlékoszlop költségeihez a város járuljon hozzá, emellett a katonai sírok gondozásának költségeit részben vagy egészben fedezze.10 Dr. Kovács Soma helyettes polgármester, az ülés elnöke a városi tanács javaslatának ismertetésekor kitért annak hazafias céljára. A képviselő-testület a tanács javaslatát méltányolta, de tekintettel arra, hogy örökidőkre való kötelezettségvállalásról volt szó, az 1886. évi XXII. te. 59. paragrafusának11 rendelkezése értelmében névszerinti szavazást rendelt el. A városi tanács javaslatára mind a huszonhét jelenlévő képviselő igennel szavazott. A véghatározat már azt mondta ki, hogy a képviselő-testület tudomásul vette: dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester a „déli városi köztemetőben” jelölt ki területet a helyben sebesülés vagy betegség következtében meghalt katonák eltemetésére. (Tehát már múlt időben, mint megtörténtről szóltak róla.) Ugyanekkor arról is határoztak, hogy az ebben a temetőben nyugvó katonák emlékének megörökítésére, azaz emlékoszlop felállítására a katonai parancsnokság és a város együtt fog helyet kijelölni. Az oszlop megvalósításához Kaposvár ekkor ezer koronát biztosított. A katonai sírok „örök időn át való gondozására” pedig évenkénti háromszáz koronát szavazott meg a város képviselő- testületének közgyűlése.12 A jegyzőkönyvben nincs utalás arra, hogy már eddig is kerültek nemcsak Magyarország, hanem a szövetséges és ellenséges országok katona halottai is a Déli temetőbe, és eztán is válogatás nélkül fogják ide temetni a világháború áldozatait. A temetőbe tervezett emlékoszlop egyébként sohasem valósult meg. A Déli temetőnek számos más megnevezése is volt. Hívták Szigetvári, Szigetvári utcai, Donneri, Donnervárosi, Széchenyivárosi, katona-, hősi temetőnek és Hősök temetőjének is. A Déli temetőben levő katonasírok 1918-ra már olyan rossz állapotban voltak, hogy azok a bennük nyugvó hősök emlékének kegyelettel való megőrzésére nem voltak alkalmasak. Mivel a császári és királyi állomásparancsnokságnak nem volt pénze a sírok gondozására, a várostól kértek. A városi tanács 1918. szeptember 13-i javaslatára a képviselő-testület szeptember 26-i határozatával „az elesett hősök iránti kegyeletből” a Déli temetőben lévő katonasírok rendezésére a „háztartási alap pénztár terhére egyszer s mindenkorra” ezer koronát szavazott meg.13 Ekkor nem került napirendre emlékoszlop állítása. Az első világháborút követő évtizedekben mindvégig jelentős anyagi és emberi erőfeszítést igényelt a jórészt domboldalba telepített temető gondozása. A Déli temető, azaz a Hősök temetője időrendben az első kaposvári első világháborús emlékezethely. Ez olyan kényszerűen kialakított temető vagy inkább temetőrész, amely a helybeli katonai és polgári kórházak működésének természetes következménye, tehát hivatalos kezdeményezésű. A háborúból sebesülten vagy betegen Kaposvárra hazatértek, amennyiben itt haláloztak el, túlnyomó többségben a Keleti, a Nyugati vagy az Izraelita temetőben kaptak sírhelyet. A katonák utólag hazakerült földi maradványai is inkább a másik három városi temetőbe kerültek. (Pl. Varvasovszky Jánosé és ifj. Fleischhacker Gusztávé a Keleti temetőbe, valamint Reichard Bélát is ide temették.) Tény, hogy a Déli temető meglehetősen távol esett a belvárostól. A Hősök temetőjében tehát zömmel idegen katonákat helyeztek örök nyugalomra, köztük szövetséges és ellenséges haderőkhöz 10 MNL SML V. 71. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város képviselő-testületi jegyzőkönyvei. 1916. június 8-i ülés, 46/1916. kgy. sz. 11 1886. évi XXII. törvénycikk a községekről. Magyar Törvénytár. 1884-1886. évi törvényezikkek. Budapest, 1897, Franklin-Társulat, 420. p. 12 MNL SML V. 71. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város képviselő-testületi jegyzőkönyvei. 1916. június 8-i ülés, 46/1916. kgy. sz. 13 MNL SML V. 73. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város polgármesterének iratai. 22963/1918. pm. sz. 7/1918. kgy. sz. Ebből az évből nem áll rendelkezésre képviselő-testületi jegyzőkönyv, az iratban pedig nem említették a határozat számát. 119
