Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Récsei Balázs: Az első világháború kaposvári emlékezethelyeinek történetéből
tartozókat és internáltakat. Emellett természetesen a környék, főleg a Donner városrész mindenkori elhunytjait temették ide évtizedekig. Az időrendben egyelőre harmadik emlékhelyet oroszok állították a Déli temetőben, másképpen a Hősök temetőjében. A Kaposvárott meghalt hadifoglyok sírjára, ahogy a magyarországi vagy szövetséges világháborús áldozatokéra is, először általában egyszerű fakereszt került. Az orosz hadifoglyok a város Hősök temetőjében a maradandóság igényével 1918-ban egy márvány emlékoszlopot állítottak. A neveket fel nem tüntető obeliszk magyar felirata: „Kaposvárott elhalt orosz hadifoglyok „TESTVÉRI SÍRJA” Isten áldása poraitok felett! Kegyelettel emeltették a Kaposvárott lévő orosz hadifoglyok 1914-1918 márc. 3. ” Alatta hasonló tartalommal ugyanez oroszul és németül. A korabeli elsődleges és másodlagos kaposvári források is rendkívül hiányosak ezekből az évekből. A megyeszékhelyen lévő hadifoglyok jelentős részét a cukorgyárban foglalkoztatták. Szerény bérükből valószínűleg nehezen tudták volna a síremlék költségeit fedezni. 1918. március 3-ig 112 orosz hadifogoly halt meg Kaposváron. Összesen 222 orosz hadifogoly van bejegyezve 1980-ig a kaposvári halotti anyakönyvbe. Az első beírás 1918. október 10-én, az utolsó 1926. június 16-án, az első orosz haláleset 1915. június 24-én, az utolsó 1919. március 14-én történt. Többségük tüdővészben vagy tüdőgyulladásban hunyt el. A kaposvári halotti anyakönyvek néha bizonytalan olvasatot, illetve hiányos bejegyzéseket tartalmaznak, ez azonban csak minimális eltérést okozhat a Hősök temetőjében nyugvó orosz katonák vonatkozásában. Ugyanebben a temetőben valószínűleg a családtagok és/vagy barátok, harcostársak jóvoltából egy szimbolikus csoportos síremléket is emeltek. Létrehozásáról egyelőre nem kerültek elő források. Az itt feltüntetett húsz hősi halottból tizennyolc (!) a felirat szerint a világháborút követő években hunyt el Kaposvártól távol („Hősi halottak kik ismeretlen helyen nyugosznak”). Egy 1915-ben, egy 1918-ban, kettő 1920-ban, a többi tizenhat 1919- ben halt meg a felirat szerint. A húszból a kaposvári halotti anyakönyvben kettőt sikerült megtalálni vagy azonos nevűre bukkanni, viszont az ő lakhelyük nem Kaposvár! Kocsis Imre kolozsvárinak, Tamás Gábor nagybarinkainak van feltüntetve. Ráadásul mindketten Kaposvárott, a tartalékkórházhan haltak meg. Előbbi öngyilkos lett haslövéssel, a másik (Tamás Gábor), aki egyébként polgári egyén volt, maláriában és vesebajban hunyt el. (Még egy azonos név olvasható a kaposvári halotti anyakönyvben és a Hősök temetője közös síremlékén. Bozsolik József közvitéz 1889—1919 évszámokkal szerepel a temetőben, az 1916. évi anyakönyv 693. bejegyzés szerint viszont egy ilyen nevű 44-es népfelkelő 1915. május 28-án 25 évesen halt meg Kaposvárott tüdőgümőkórban, lakhelye ismeretlen.) A közös síremléket Gáspár Gyula kaposvári építőmester készítette. A trianoni békeszerződés VI. része a hadifoglyokról és a háború következtében a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint a Magyar Kormány fennhatósága alatti területeken eltemetett, nem fennhatóságuk alá tartozottak sírhelyéről rendelkezett. A szerződés 155. cikke alapján a feleknek gondoskodniuk kellett arról, hogy a területükön eltemetett idegen katonák és tengerészek sírhelyét tiszteletben és megfelelő állapotban tartsák. Emellett támogatniuk kellett minden olyan bizottságot, amelyet valamely kormány az eltemetettek személyazonosságának megállapításával, azoknak lajstromozásával, az illő síremlékek karbantartásával vagy felállításával bízott meg. Az adott ország jogszabályainak és közegészségügyi előírásainak betartásával minden eszközzel elő kellett segíteniük az elhalt katonák és tengerészek földi maradványainak hazaszállítására irányuló kérelmek teljesítését. A 156. cikk mindezt kiterjesztette a volt hadviselő államok fogságban elhunyt hadifoglyaira, polgári internáltjaira és egyéb állampolgárainak sírhelyeire. A szerződő felek vállalták, hogy kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják az 120
