Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Mostanában gyakran inspizieroznak bennünket. Tegnap is, ma is nálunk járt egy generális. Nem mondhatjuk, hogy kellemetlenkednének nekünk; sőt ígéreteket tesznek, hogy ezután mindig több és több engedményben lesz részünk. Június 26. Lágerparancsnokunk egy kapitány a mellette lévő' főhadnaggyal egyetemben nagyon kedves, úri ember, ki nagyon figyelmes hozzánk és jóindulatból megengedte hallgatólagosan, hogy főzhessünk a szobáinkban lévő kályhákon, amit már a reglema341 értelmében árpilis 15-én kellett volna kivitetnie a szobákból; csak azt kötötte ki, hogy Inspizierung esetén ne főzzön senki! De nem azért vagyunk mi osztrák—magyarok, hogy az ilyesmit megszívleljük; egyik szobában éppen főztek, amikor a szemlét tartó generális bement, amelynek következtében —természetesen — rögtön megparancsolta, hogy a kályhákat kivigyék! Természetesen ilyen visszaélések a kapitány jóságáért nem vonhatnak jót maguk után! Június 28. „Megbukott a Kun-kormány!” Ez a hír szaladta keresztül Lágerünket; amire pontosabb adatot megtudtunk, csak annyi lett belőle, hogy Budapesten ellenforradalom ütött ki; sok halott és sebesült van; de az eredmény ismeretlen.342 Szomorú szívvel várjuk az események fejlődését, s aggódva gondolunk azokra, akik fegyvert ragadtak, hogy a pro- letáriátus diktatúra hatalmát letörjék s arra az útra tereljék hazánkat, amely a béke s vele együtt egy jobb világ felé vezet. Vajha szerencse kísérné vállalkozásukat. Július 1. Várakozásban eltelt néhány nap után szomorúan látjuk, hogy a pesti ellenforradalom leverve, vérbe fúlt a szent vállalkozás! Kétségbeesünk. A végbomlás szélén látjuk az ezeréves büszke magyar államot, ahol olyan képet nyújt a jövő, hogy ott nincs mit keresnünk. Nagyon sokan a kivándorlás útjáról gondolkodnak. Senki sem akar egy fenékkel felfordult országban lakni; s kit erre, kit arra űz a boldogulás utáni vágy! Otthon tömegesen gyilkolják hatalmi vágyaikban elvakult banditák a magyart! A vérengző Szamuely Tibor343 kéjeleg a halál láttán! Megáll az ész! Hol van hát az Isten? Elpártolt tőlünk? Mert ott csak nem lehet, ahol ilyenek történnek. Akaratlanul a bosszú fogamzik meg lelkűnkben, amely el fog jönni bizton! Táborunk belső életében is kiélesedik a helyzet. A bolsevisták hívei, a szerencsétlen ellenforradalmárok kiontott vérén mulatnak; gúnyos vigyorgással adnak örömüknek kifejezést. Nem volna csuda, ha a két párt véres összecsapása mételyezné meg, amúgy is utálatot ébresztő belső életünket. Már nálunk is hangos lett az eddig féltve kiejtett „pogrom” szó. Otthonra talál minden jó érzésű szívben! Kétségbeesnénk, ha nem lenne meg a reményünk, hogy nem tarthat már soká! Nem, ez nem maradhat így! Számításom szerint 1 hónap, s ennek a bűnös uralomnak vége! Óh, csak ne tévednénk! 341 Reglema: katonai szolgálati szabályzat. 342 1919. június 24-én Budapesten a Ludovika Akadémia növendékei és a Dunaflottilla egységei sikertelen katonai akciót hajtottak végre a Tanácsköztársaság megdöntése érdekében. 343 Szamuely Tibor (1890-1919): Újságíró, politikus. A Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában 1919. március 21-tól április 3-ig Pogány József hadügyi népbiztos helyettese, április 3-tól június 24-ig közoktatásügyi népbiztos. A vörösterror egyik irányítója. 112
