Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
nekünk s a hadifoglyok, kik hazájukért rettegnek, éles fantáziája egy közeledését a szabadulásnak vélte ebben látni! Sajnos a hír csak hír maradt; teljesen elaludt reményünk pislogó sugara. 28-án egy rendelet jött a táborparancsnoksághoz a francia hadügyminisztériumtól, hogy írják össze a fogoly tisztek nemzetiségét és hogy hova, melyik államba térnek haza a repatriálás esetén. Gondolkodóba estünk. És ha véteknek tartod elhatározásunkat hazánk, úgy bocsájtsd meg nekünk ezt! Ugyanis a mielőbbi hazajutás olyan eró'sen gyökerezett meg vágyainkban, hogy magyar nemzetiségünk bediktálása mellett, jövendő' államunknak Jugoszláviát diktáltuk be. Korántsem akartuk ezáltal (Strino, Guszti meg én) megtagadni a Magyar hazát, amelyért küzdöttünk a csaták viharában, hanem hazakerülni mielőbb és otthon erős munkával felváltani az itteni tétlenséget, tudatában annak, hogy otthon munkáskezekre nagy szükség van, mert csak ezek szorgos összeműködése mentheti csak meg a vajúdó nemzetet. Tehát szent céllal választottuk ezt a formát, tudván a közmondást és annak igazában nem kételkedtünk, hogy: „cél szentesíti az eszköztEzek előrebocsátása után, nem hinném, hogy lenne igaz magyar, ki tettünket elítélné, helytelenítené! 1919. máj. 1. Május van. Emlékemben él az otthoni virágfakasztó május elseje. Zöldellő mezőkön a madárének, friss hajnalon csörgedező patakjával az újra éledt természet; ölében a mulatozó üde arcú emberiség! Emlék! Emlékezem! Könny reszket szomorú szememben és dideregve tekintek ki szobánk ablakán, s megborzadva jut eszembe az otthoni május illatos virágaival itten a rideg hadifogság ezer méterén, hol hó borítja el a domboldalt; orkán rohan a hegytetőn, erős harcot vívva a haza szálló sóhajok viharos kavargásával. Ilyen a mi májusunk Saint-Angheauban. Virágfakadás, üde zöld mező helyett, melyen a napsugár csókkal szalad végig; havas, decemberre emlékeztető májusra ébredünk; s így nincs semmi, ami leolvaszthatná szívünk ónsúlyú jegét! Máj. 3. A francia „Temps” egy tudósítója, aki Berlinben van, a következőket közli (fordítás szóról-szóra): A berlini bolsevizmus és erkölcse. Berlin, április 12. 1919. Első esetben veti meg lábát a rend és fegyelem klasszikus hazájában egy egzaltált287 kisebbségnek a diktatúrája, megismételvén müncheni csínyjeit.288 így kerül vissza elindulási pontjára a szétesés elvetett magja, melyet a német császári kormány nemrégiben vetett el Oroszországban és ott fenntartani igyekezett és tudott.289 Talál-e itt is olyan kedvező talajt a kifejlődésre, mint a hagyományosan kommunista országokban? Be fog- ja-e tudni fertőzni a német szellemet, mint bepenészesítette Oroszországot? Vagy pedig a tagbaszakadt germán nép alkalmazkodni fog-e hozzá minden nagyobb veszély nélkül? Mindenki ezen aggodalmas kérdéseket tesz fel magában. bér 12-ig a Károlyi-kormány belügyminisztere. A Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában, Bécsben tevékenyen vett részt az ellenforradalmi szervezkedésekben. 287 Egzaltált: szertelen, elragadtatott, kótyagos. 288 1919. április 7-én Münchenben kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot. 289 1917 áprilisában a Bethmann-Hollweg-kormány az orosz központi hatalom gyengítése érdekében elősegítette Lenin és hívei Svájcból Németországon keresztül történő hazautazását. 100
