Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: Az első kaposvári Rippl-Rónai József-szobrok történetéből
AZ ELSŐ KAPOSVÁRI RIPPL-RÓNAI JÓZSEF-SZOBROK TÖRTÉNETÉBŐL1 RÉCSEI BALÁZS Kaposvár köztéri szobrai közül 2011-ben többnek kerek vagy kevésbé kerek évfordulója volt. Kossuth Lajos szobrát 1911-ben, azaz 100 éve leplezték le. Németh István, Kaposvár polgármestere (1896—1911) 1911-ben, azaz 100 éve hunyt el és szobrát születése után 90 évvel, 1939-ben állították. Rippl-Rónai József 1861-ben, azaz 150 éve született és első' kaposvári szobrát 1936-ban, azaz 75 éve avatták fel. Mindezekek az alkotásokat a Rippl-Rónai Józseffel egy évben, 1861-ben és szintén Kaposvárott született dr. Fekete Gyula ügyvéd, szabadkőműves, rendkívül agilis lokálpatrióta személye köti össze. Mindhárom szoborral kapcsolatos forrásokban találkozhatunk a nevével. Mint majd az alábbiakban olvasható: Rippl-Rónai szobrának esetében mindvégig kitartott amellett, hogy rátermettebb szobrásszal kellene elkészíttetni a művet. (Ugyanez volt a helyzet mintegy negyedszázaddal korábban a kaposvári Kossuth Lajos-szobornál is, de szándékát nem sikerült megvalósítania és az éppen hivatalban lévő polgármester akarata érvényesült az alkotóművész személyét illetően. Ám a Németh István-szobrot főleg dr. Fekete Gyula fáradhatatlansága eredményezte, annak ellenére, hogy - a Kossuth-szobor kapcsán is - egykor Németh István ádáz ellenfele volt.) A szobrok előtörténete abban is közös, hogy elkészíttetésüket rendkívül heves viták színesítették. Az ötlet eddig ismert felvetésétől Rippl-Rónai József első kaposvári szobra kilenc, Kossuth Lajos szobra tizenkettő, Németh Istváné pedig nem egész három év alatt készült el. Valószínű, hogy mindegyik szobor esetében a további késlekedés azt eredményezte volna, hogy nem készülnek el, mivel a világháborúk idején a műalkotások anyagi alapjai a hatalmas inflációk áldozatául estek volna. Rippl-Rónai Józsefet a modern magyar festészet egyik vezéralakjaként és úttörőjeként tartják számon. Kaposvárott született 1861. május 23-án és itt is hunyt el 1927. november 25-én. Halálát követően kortárs tisztelői hamar szoborban is meg akarták örökíteni alakját. Szülővárosa közel egy évtizeddel halála után állított neki emlékművet. Az alábbi írás főleg ennek a viszontagságos körülmények közt megvalósult műalkotásnak a történetét tárgyalja — érintve a festőművész második kaposvári köztéri szobrát is. A köztéri szobrokról A közterületen elhelyezett műalkotásoknak „funkciója” szerint két alaptípusát különbözteti meg a szakirodalom: 1. díszítő szobrok, 2. emlékművek. Az emlékműveket is két további kategóriára lehet osztani: emlékmegőrző alkotások, illetve politikai emlékművek. Utóbbiak feladata, hogy olyan, politikailag „hasznot hajtó” személyt, eseményt állítson a polgárok elé, melyek az adott rendszer értékrendjét emelik ki, illetve legitimálják.2 Az emlékmegőrző alkotások, a portréemlékművek is hordoznak politikai töltetet, de a hatalmon lévők számára ennek csekély a jelentősége. Ezeket nemzeti emlékműveknek is nevezik.3 Mintegy átmeneti kategória a szimplán díszítő funkciójú műalkotások és a direkt politikai emlékművek között.4 1 Az alábbi publikáció egy - Kaposvár 20. századi köztéri szobrainak történetéről készülő - kézirat elő-, illetve résztanulmánya. 2 Potó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Bp., 2003, Osiris Kiadó, 17-19. p. (a továbbiakban: Potó) 3 Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai. In Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az első háborúból. Bp., 1985, Népművelési Intézet - Műcsarnok, 6-8. p., Potó, 19. p. 4 Potó, 19. p. 111
