Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Vonyó Anita†: Részletek a mernyei Csendes János közös hadseregbeli katonai szakács naplójából (1910-1913) (Forrásközlés)

feleségem. Öntül füg most a boldogságom és boldogtalanságom. Izenyje meg, hogy megláto­gathatom e. Válaszából meg fogom érteni, hogy lehet e reményem a boldogságra vagy pedig örökre le kel önről mondanom. Pá pá választ kérek! Vége 2. Egy kis el beszélés az életről Hát igazán mondhatom hogy az ember miután az ember világra lép az élet sok mindenben ré­szesíti hát kedves barátim. Én is megszülettem 1889 ben Deczember hó 22 ődikén. Aztán fojt az idő' lasankint anyai kegyelem melet mikor már azt az időt megértem Szüleim oskolába járatak. Szeretem is odajárni mert a mester ur igen szeret mert jo tanuló kis fiú voltam. Mikor már 12 évet megértem akkor pedig atyámnak letem segítője. Iparkotam mindig dolgozni szüleimnek kedvet keresni, tehát így múltak lasan rajtam az idő. Évről évre gondulhatják mikor már az ember ki­csit kezd emberré fejlődni. Mikor már tudtam hogy mi a szerelem akor már az időt kezdtem aval eltölteni. Bizon ez már kezdőt szüleimnek egy kis haragot szerezni. Egy kis lányai ősze fűződőt szerelmünk. Mink bizon kedves olvasónk úgy töltötünk pár évet szerelmi küzdelmek melet. Én bizon azért szüléimről nem felejtkeztem egy világért sem. Azért tiszteltem becsültem minden embert kit aki csak megérdemelte tőlem. De mikor már 14 éves koromig fel nevelődtem, akor már énékem nagy valami törte szivemet. Elöte években a házaság nem volt eszembe, mert még gyermek észel voltam hogy én már családot alapitanék gondoltam minden órába, hogy majd előb katonának is kel leni. Hát majd asztán rá érek meg nősülni. Igazán úgy szeretem minden perczben gondultam hogy nem lehet másé, de akor jöt közbe az a hónap, amelbe katona letem.31 1910 ben Szeptember 3 kán vonultam be nagy fájdalmak koszt lefojt az a 1 hónap melbe mindig csak az vol eszembe, hogy most az öreg jo szüléimét kiket igazán nagyon szeretem és it kelet őket hagyni 3 évre. Vigasztaltam bátoritotam őket, hogy csak ne búsuljanak jo az isten majd segít. Mikor eljötem volna N N32 kedvesem tőled elbúcsúztam. Csak ászt ajáltuk egymásnak, hogy én igaz leszek. Még egy utolsó csokot nyomtunk egymás ajakára és aval elváltunk egymástól. Egy utolsó búcsúzásai el váltam falunktól, amelbe iskola társaimal úgy feltaláltam magam. Mikor kaposvárra értem a közös kaszárnyába ot voltunk a sok fiatal legények. Bolondozot az egyik igy a másik amúgy. Gondultam én is, hogy most már el kel felejteni mindent. De bizon ha meg is kelet felejtköztem is egy kicsit, de soká nem bírtam. Üldözőt valami lelkembe. Csak a Szüleim és a kedvesem volt eszembe, de belátam, hogy mind egy. Mikor már egy éjei kaposváron aludtam, képzöljék már akor hogy visza gondultam. Kaptunk egy üres szobát kik a 8 szadik századhol létünk beosztva. A palón fekütünk egy pokroczot kaptunk, az volt az öszes alvó gúnyám. Más nap regei apám be jöt kaposvárra, de nem mertem el panaszolni, hogy miien rósz a komisz élet. Késöb délután egy orakor egy utolsó kéz szorításai el váltunk. Kivitük ászt a kis kufert az álomásra és 5 orakor a elkezdőt velünk a közkocsi úgy ment csak úgy robogot. Mikor fel értünk bizon körű néztem a nagy házakat. Igaz, hogy szép volt de nekem nem tetszet a városi élet. Mindig mindig csak a hazám volt az eszemben. Mikor ki abrakultak benünket én kéretöztem szakácsnak ami sikerült is nekem. Nem volt kedvem, hogy sarzsi33 legyek. Én csak szakács és ónét tudatam az ithon valókat hogy hogy vagyok. A komisz élet épen rósz nem volt mert a dolgomat megtetem rendesen. Szeretek is a sarzsik. Jól van az idő csak igy mulot velem. A szüleim mindig utaztak be kaposvárra. A század parancsnokom szeretet és anál fogva nem eresztet el. Késöb apám jöt fel pestre és beszélt az ezredes ural. El kért tőle igy jöhetem én le kaposvára márczius 18 kán. Akor tartoztam a 9 századhol. It anyival volt jobb, hogy minden második vasárnap haza mehetem a szüléimhez és a kedvesemhez. Mikor már ászt az időt megértem, hogy egy öreg gyakorlatot le tettem már egy kicsit keztem öregösködni. De mos képzöjék közbe mikor az ősz megjöt atyja a leánynak meg halt. Azután az anyja a leányt férhez ata. 31 A katonai szolgálat ideje az érvényben levő szabályzások értelmében 3 év volt. 32 Az N. N. megjelölésű személy kiléte ismeretlen. 33 A katonai szlengben rangot jelent. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom