Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Vonyó Anita†: Részletek a mernyei Csendes János közös hadseregbeli katonai szakács naplójából (1910-1913) (Forrásközlés)
vés konzervből, 190 gramm húsból, fó'zelék- és tésztaféleségekból, és az ételek elkészítéséhez szükséges zsírból, hagymából, sóból állt.11 Háború esetén tartalék-készleteket is gyártattak, amelyek azonban csak néhány napra fedezték a hadiállomány szükségleteit. A frontokra úgynevezett mozgókonyhákat indítottak, melyek a magukkal vitt készletekből főztek. A feltételezhetően útba eső vasútvonalak mentén ezen túl étkezőállomásokat rendeztek be, ahol előre meghatározott összeállításban és meny- nyiségben szolgáltak fel meleg élelmet. A háború folyamán a mozgó vasúti étkezőállomások nagyon jól beváltak, mozgékonyságuk következtében a hadsereg ellátását gyorsan és hatékonyan el tudták végezni.12 A hadsereg élelmezését, a Monarchia már megemlített katonai szabályzatának értelmében, az ellenséges területeken, frontvonalak mentén elsősorban az elfoglalt országrészből, másodsorban pedig utánszállítással kellett fedezni. Emellett azonban általános irányelvül szolgált, hogy az élelmezésnek minden körülmények közötti biztosítása érdekében mindkét módozatot figyelembe kellett venni, a két rendszert össze kellett kapcsolni, hogy egymást kiegészíthessék. Ennek ellenére a szervezésben a fő hangsúlyt az utánszállításra helyezték, és azt sokkal részletesebben szervezték meg. Hátránya már mindjárt a háború kezdetén megmutatkozott, amikor is a helyszíni beszerzések rendszertelenül folytak, inkább erőszakos harácsolássá fajultak. A vártnál jobban elhúzódó háború, a hátországi készletek nagymérvű csökkenése, a haderő által megszállt területek növekvő anyagi kihasználását eredményezte.13 A csapatok és seregtestek élelmezési ellátása nagyban igazodott ahhoz, hogy a hadműveletek sík területen vagy hegységben zajlottak-e. Ennek megfelelően tábori vagy hegyi felszereléssel látták el őket. Sík területeken a már megismert mozgókonyhákat, hegyi terepen pedig főzőládákat és üstöket alkalmaztak.14 A harcoló egységeket kenyérrel a tábori sütödék látták el, de sok esetben építettek a már meglévő polgári sütödékre is. A pékségek tervszerűtlen működése miatt számos olyan eset fordult elő, amikor kenyérbőség volt, a kenyér megromlott, penészes lett, és csak lótápnak volt alkalmas. Ez természetesen csak a háború első szakaszában volt lehetséges, amikor az ellátás még nem ütközött komoly nehézségekbe. Hússzükségleteiket a csapatok elsősorban vásárlás útján biztosították. A vízzel való ellátás a vízben szegény déli frontvonalaknál különös odafigyelést igényelt. Vízszállításra rendelkezésre álltak a négy- és kétkerekű lófogatú víztartók, a gépjármű vontatású víztartók, a mozgókonyhák, a vashordók és egyéb vízszállító eszközök.15 A meleg ételt a frontokon a mozgókonyhák készítették el, és vitték olyan közel a harcolókhoz, amennyire csak lehetséges. Erős harcban természetesen a mozgókonyhákat előrevonni nem lehetett, ilyenkor meg kellett várni a sötétedést. Az előrevont mozgókonyhához a harcvonaltól jöttek hátra az emberek az étellel teli kondérokért. Sokszor előfordult, hogy a fokozott tüzérségi támadás miatt nem lehetett kiosztani a meleg ételt, ilyenkor a katonák a náluk hordott tartalék élelemadagból éltek. A hegységekben harcoló csapatoknál gyakorta a főzőládákat csak késve tudták eljuttatni az egységekhez, ezért az élelem megromlott.16 A hadvezetés részéről az élelemellátás biztosítására tett intézkedések a háború első éveiben javarészt még biztosították a katonák szükségleteit, a későbbiekben azonban súlyos élelmezési válság keletkezett. A katonák és a civil lakosság élelemadagja a háború elhúzódásával évről-évre csökkent, a kenyér minősége pedig romlott. 1918-ban például már nagymennyiségű fűrészport is kevertek a kenyérbe. Az olasz hadszíntéren 1918 júliusa és augusztusa során a katonák sem húst, sem pedig kenyeret nem kaptak. Előfordult, hogy egyes csapatrészek a hátrább fekvő állásokból az első vonalba szöktek, mert ott legalább még némi élelemhez lehetett jutni. Az osztrák—magyar hadsereg piavei támadása (1918. június 15—23.) összeomlá11 Uo. 222-223. p. 12 Uo. 224. p. 13 Uo. 225-226. p. 14 Uo. 228. p. 15 Uo. 229-230. p. 16 Uo. 230. p. 81
