Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Vonyó Anita†: Részletek a mernyei Csendes János közös hadseregbeli katonai szakács naplójából (1910-1913) (Forrásközlés)
ezek legtöbbször csupán rövid, néhány soros vagy mondatos kitérők. Általános jellemzőjük az ellátás egyenetlensége. Színvonalát, mértékét nemcsak a harci tevékenység és a rendelkezésre álló élelem, hanem például a szállítási lehetőségek és sok más egyéb tényező is befolyásolta. A kéziratos forrásokban már az első háborús évben számos panasz olvasható a katonák gyenge ellátásáról, amit kezdetben még fel lehetett javítani a „szerzett” élelemmel. Részben a környező területek lakosságától vásárolt élelmiszer, részben a frontvonalak közelébe eső termőterületek szolgáltak pótlással.7 A szakirodalom alapján a katonaélelmezésben a 19. század végén alakultak ki az ételkészítés szervezett feltételei, és ezzel együtt jelentek meg azok a receptek, melyek alapján az I. világháború frontvonalain is elkészíthették a csapatok ételeit. Az étrend jellege a Monarchia közös hadseregében lényegében azonos volt. A reggeli rántott leves vagy feketekávé kenyérrel. Az ebéd többnyire levesből, valamilyen húsféléből és főzelékből vagy tésztából állt. Vacsorára rendszerint kevés húst, más esetben hús nélkül készült főzeléket, illetve tésztát tálaltak fel, az ebéd jellegétől függően. A hadi élelemadagot a mindenkor fennálló viszonyokhoz képest teljes vagy szabványos, illetve tartalék adag formájában kellett kiszolgálni. A szabványos adag összetételében elegendő tápanyagot nyújtott az emberi szervezet fokozottabb fizikai igénybevétele esetén is. A tartalék élelemadag ennél kevesebbet tartalmazott, de az emberi szervezet szükségleteinek fedezésére még elegendő volt. Ilyen adagot akkor szolgáltak fel a katonák számára, ha a szabványos élelemmennyiség kiszolgálásának lehetősége valamilyen oknál fogva megszűnt. Ez az eset főként hosszan tartó harcok vagy az élelmezési forrásoktól való elszakadás idején állt fenn.8 A csapatparancsnokoknak, illetve az élelmezési szolgálat ellátására rendelt közegeknek a kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a szabványos és a tartalék élelmi adag lehetőleg mindig úgynevezett teljes élelmi adagra legyen kiegészítve. Ez a kiegészítés főleg az étkezés elkészítéséhez megkívánt adalékokból, szeszes italokból és dohánytöbbletből állott. Az említettek utánszállítás tárgyát nem képezték, hanem mindenkor a csapat által a helyszínen kellett őket beszerezni.9 A csapatok élelmezési felszerelését az élelmezési alapjavadalmazás képezte, amelyet maga a csapat vitt magával, és amelynek fenntartása az élelmezési szolgálatnak, más néven a hadtápnak volt a feladata. A Monarchia hadiszabályzata utasításának értelmében az alapjavadalmazás egy szabványos és két tartalék adagból állt. Eszerint például a gyalogságnál a szabványos élelemadagból a kenyeret, egy kávékonzervet és a dohányt, valamint az egyik tartalék élelemadagot maga az ember vitte, míg a szabványos adag többi részét, illetve a másik tartalék adagot az élelmiszeres kocsin szállították. Az alapjavadalmazáson felül a mozgókonyhákban is vittek minden ember számára még egy teljes adagra kiegészített szabványos élelemadagot, továbbá pótrakományként teát és cukrot. 1914-ben a szerb fronton gyakorta előfordult, hogy a rossz utak, a felázott, nehezen járható terep miatt a málhás állatok nem tudtak eljutni a harcoló egységekhez, így azok zöme nem jutott más élelemhez, mint a magával cipelt teljes adaghoz, ezért a hadikonyha által biztosított meleg élelem híján voltak kénytelenek küzdeni.10 Az osztrák-magyar hadseregben béke idején a csapat maga gondoskodott a legénység mindennapi étkezéséről. A katonai közigazgatás által megállapított összegből megvásárolta a szükséges alapanyagokat, majd a legénységi szakácsok azokból elkészítették a megfelelő kész ételeket. A katonák meleg reggeliben, déli étkezésben és rendszerint meleg vacsorában részesültek. A mozgókonyhák csak nagyobb hadgyakorlatok alkalmával kerültek használatba. Kenyeret a csapatok 5 naponként a katonai élelemező-raktárakból, vagy ahol ilyen nem volt, a kenyér szállítására szerződtetett szállítóktól vették át. A napi étkezési adag kávé- vagy le7 Környeiné 1985, 161-162. p. 8 Nagy—Pisztrai-Tóth-Zimonyi: A magyar katonai ellátó (hadtáp) szolgálat története. Az őshazától 1949-ig. Bp., 1984.; 216—217. p.; Vö. www.cskir.extra.hu/images/cikk_suli_001/suli_cikk_001.pdf (Letöltés ideje: 2013. 11. 12.) 9 Uo. 10 Uo. 218. p. 80
