Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Vonyó Anita†: Részletek a mernyei Csendes János közös hadseregbeli katonai szakács naplójából (1910-1913) (Forrásközlés)
RÉSZLETEK A MERNYEI CSENDES JÁNOS KÖZÖS HADSEREGBELI KATONAI SZAKÁCS NAPLÓJÁBÓL (1910-1913) (FORRÁSKÖZLÉS) VONYÓ ANITA Az I. világháború történetére vonatkozó feljegyzések valóságos kincstárát találhatjuk meg a háborúban részt vett, népi származású személyek tollából született írásokban. A népi kéziratos források feltárása sok szempontból haszonnal járhat, így hozzásegít az adott történelmi korszak teljesebb megismeréséhez. Az I. világháborúról szóló népi írások újabb adalékokat szolgáltatnak a korszak és az események megvilágításához. Megismerhetjük belőlük a falusi sorból jött katonák életkörülményeit, gondolkodásmódját és vélekedését a háborúról.1 A korszak ilyen dokumentumai nagy műfaji változatosságot mutatnak. Leggyakoribbak a versek, a verses levelek, melyeket tábori levelezőlapokon küldtek haza a katonák. Viszonylag ritkábbnak számított a naplóírás, ugyanakkor elég magas azon személyek száma, akik az általuk átélt történéseket visszaemlékezés formájában örökítették meg.2 Szinte mindnek közös jellemző vonása, hogy szorosan kötődnek szűkebb közösségükhöz, szemléletük, világlátásuk meglehetősen szubjektív jellegű, írásaik a hagyományos népi, szóbeli előadásmód jellegzetességeit hordozzák.3 A költészet valóságos virágzásnak indult: a háború rendkívüli és szokatlan „élménye”, az otthon kényszerű elhagyása, a frontesemények megpróbáltatásai, a bajtársak elvesztése mind olyan tényezők, amelyek az érzelmek és a lelkiállapot prózai vagy lírai formában történő megörökítésére ösztönözték a benne résztvevőket.4 A háborús népi kéziratos források iránt hosszabb idő óta érdeklődés van mind a tudományos célzatú kutatásokban, mind az irodalmi és az ismeretterjesztő írásokban. A szakirodalom tanulmányozása során azonban megfigyelhető az is, hogy e források nagyobb mennyiségben állnak a kutatás rendelkezésére, semmint ezt a tudományos publikációk jelenleg tükrözik. Értékük, a különböző tudományágakban való hasznosíthatóságuk azonban így is rendkívül jelentős. Olyan speciális kortörténeti dokumentum-csoporttal van ugyanis dolgunk, amelynek tulajdonságaival másfajta források nem rendelkeznek.5 Az I. világháborús népi kéziratos források között viszonylag csekély számú a katonaélelmezéssel kapcsolatos írás. A most közölt forrás körülbelül egyharmad része gyakorlatilag „szakácskönyv”, pontosabban receptgyűjtemény, amelyet szerzője — mint a naplóból kiderül - valószínűleg tiszti szakácsként jegyzett le.6 Ahhoz, hogy a korabeli katonai receptek értelmezhetőek legyenek, célszerű röviden áttekinteni a korabeli katonaélelmezés rendszerét. Az osztrák-magyar hadsereg legfontosabb élelmezési kérdései az I. világháború idején A táplálkozás békeidőben és háborúban egyaránt az egyik legfontosabb elemi szükséglet. A katonák kéziratos anyagaiban sok szó esik az élelmezési helyzet általános jellemzéséről, de 1 Környeiné Gaál Edit: Az első világháború emlékei a népi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban. Debrecen, 1985, (a továbbiakban: Környeiné 1985.) 6. p. Az első Somogy megyei, e témában született tanulmány: Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból. In Somogyi Múzeumok Közleményei 4. Kaposvár, 1981, 243-256. p. 2 Környeiné 1985, 7. p. 3 Uo. 9. p. 4 Uo. 7. p. 5 Uo. 11. p. 6 Vö. az alábbi forrásközlés 2. sz. dokumentumával.: „Ot is igaz sorom jo volt mert tiszti szakács letem” 79
